Anyukámék ha jönnek, sosem jönnek üres kézzel. Ezúttal (többek között) egy láda alma és a betevő méz adagom érkezett. Az alma valódi jonatán Szabolcsból, aminél lehetnek finomabbak és divatosabbak, de én ezen nőttem fel és így frissiben nekem ez az igazi. Almalevest nagyon ritkán főzök (kb tíz évente egyszer), most azonban nagyon megkívántam. Csak egyszerűen, semmi fakszni, de szerintem nagyon finom lett. Aztán hogy ebben mennyi volt valóban a friss alma aromája és mennyi az én pillanatnyi lelkiállapotom hatása, azt nem tudom. De nekem most ez lett a kedvenc levesem...
4 kisebb almát meghámozok, felkockázok és hideg vízben felteszem főzni. Teszek bele
fahéj darabkákat,
szegfűszeget,
1/4 citromot kettőbe vágva és
4 ek akácmézet. Közben
1 ek lisztet kikeverek
2 dl tejszínnel és a leveshez adom. Ha az alma a kívánt állagúra főtt, akkor kész. Félreteszem hűlni. Ezúttal langyosan ettük, de egy adag maradék a hűbe került, amit másnap én ettem meg és addigra lett teljesen tökéletes...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.