Régebben nagyon sokszor sütöttem sertés karajt, de aztán valahogy kikopott a jellemzően használt húsok közül. A múltkor azonban újra kedvet kaptam hozzá, mikor is megvettem egyben egy jó nagy karajt csontostól, szűzpecsenyéstől. A csontból alaplevek készültek, a szűzpecsenye és egy egészben hagyott darab még sorsára vár, ezek a szép szeletek pedig most kerültek sorra. És hogy miért hívják Dubarrynak? Állítólag Mme Du Barry kedvenc étele volt a karfiol és így tulajdonképpen bármilyen karfiolos étel is nevezhető Dubarrynak... Mindenesetre elvileg ehhez az ételhez tojással dúsított besamelt kellene használni és gruyere sajtot, de előbbi épp elfogyott, utóbbi pedig nem is volt. Úgyhogy ez most csak így "mezitlábas" magyarosan...

60 dkg sertés karajt vékony szeletekre vágunk, kiklopfojuk, majd

borsozzuk.

Kevés olajon hirtelen megsütjük, vigyázzunk, hogy ne szárítsuk ki, mert nagyon gyorsan átsül. Csak sütés után szoktam sózni.

0.5 kg karfiolt apró rózsáira szedek és sós vízben megfőzök, közben

5 dkg vajból és lisztből, valamint

5 dl tejből besamelt készítek, amit

sóval, fehérborssal, szerecsendióval ízesítek. Megfeleő hangulat esetén csöppnyi cayanne bors is mehet bele. (Ha egy-két tojás ságáját is hozzáadjuk, miután langyosra hűlt, akkor a Mornay mártást kapjuk, ami sajnálatos módon még kalóriadúsabbá teszi ezt az ételt, de persze finomabbá is.

Ezután a húsokat tepsibe rakom, rájuk halmozom a karfiolt, leöntöm őket besamellel és reszelt sajttal (eredetileg gruyere, de más is használható, természetesen)megszórom, majd forró sütőbe teszem, míg a sajt megolvad, megszínesedik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.