Hosszú idő után pár hete sütöttem újra natúr karajt és ismét rá kellett jönnöm, hogy nincs a karajjal semmi baj, ha az ember nem szárítja ki. Gyakorlatilag gyorsabban elkészül, mint a csirkemell és rendkívül változatosan lehet ízesíteni. Ezúttal az Olasz konyha (Le Cordon bleu - főzőiskola ínyenceknek) című szakácskönyvem egyik receptjét használtam fel és nem bántam meg. Annak ellenére sem, hogy a kapribogyótól és a bortól már önmagában is elég savanykás lett, nem igazán hiányzott hozzá a recept által még ajánlott citromlé...
0.5 kg szeletelt sertés karajt kiklopfoltam,
sóztam, borsoztam és
lisztbe mártottam. Ezután
2 tojást pici tejjel alaposan felvertem, és a hússzeleteket ebbe is belemártogattam, majd azonnal ki is sütöttem
olaj és vaj keverékében. Pillanatok alatt megsül, nem szabad kiszárítani! A megsült húsokat melegen tartottam, majd a visszamaradó hússzaftot pici liszttel hintettem meg, majd borral öntöttem fel (eredetileg fehérrel kellett volna, de csak rozé volt itthon), beletettem egy marék kicsit átmosott kapribogyót és sűrűre forraltam. Ekkor levettem a tűzről és kb 5-6 dkg vajat olvasztottam bele, majd a hússal tálaltam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.