Már hónapok óta él bennem valami kimondhatatlan vágy, hogy valami kókuszos, ananászos édességet egyek. És vannak pillanatok, amikor nem lehet a vágynak ellenállni... Ott állt még jó néhány karika a nőnapra kapott ananászunkból, a kamrában pedig hetek óta türelmesen várakozott egy doboz kókusztej konzerv. És egy magányos estén nem bírtam tovább, meg kellett tennem...
Kókusztejbe nádcukrot szórtam és szépen főzni kezdtem, míg a cukor sejtésem szerint karamellizálódni nem kezdett, bár ennek megállapítása a barna nádcukor esetében nem egyszerű. De mikor már szépen besűrűsödött és kezdett "odakapni", akkor késznek nyilvánítottam és ananászkockákat szórtam bele, Ezzel is átforraltam egy kicsit, majd tányérra öntöttem, gyorsan lefényképeztem és üdvözült mosollyal arcomon szépen bekanalaztam...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.