Az örökös mit főzzek kérdésre ezúttal a férjem válaszolt, én pedig a homlokomra csaptam, hogyhogy ez nekem eddig nem jutott eszembe... Gomba és hús "magyarosan" jöhet bármikor. Az erdei gombáknak éppen nem lévén szezonja, a szokásos "csaláshoz" folyamodtam, sima csiperkét szárított erdei gombakeverékkel javítottam fel.

1 kg karajt vékonyan felszeleteltem, kicsit kiklopfoltam, majd

sózás, borsozás után a szeleteket lisztbe mártogattam és

kevés olajon hirtelen kisütöttem. Közben

0.5 kg gombát megmostam, felszeleteltem és

1 nagy fej apróra vágott hagyma társaságában

sóval, borssal, 1 gerezd fokhagymával ízesítve

egy evőkanálnyi mangalica zsíron párolni kezdtem. Került bele

egy kanálnyi anyukám paradicsomlekvárjából is, friss paprika nem, mert nem volt itthon... Mikor zsírjára sült, megszórtam liszttel és pirospaprikával, majd felengedtem egy kis vízzel, valamint a közben beáztatott (és felaprított)

2 dkg szárított erdei gombával az áztató levével együtt (az utolsó cseppeket nem szoktam, mert homokos lehet).

1-1 dl tejfölt és tejszínt is tettem bele, majd a hússzeleteket is. Pár percig még csendesen rotyogtattam, hogy összeérjenek az ízek, majd nokedlivel tálaltam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.