Gyermekkoromban ki nem állhattam a karalábét (meg a kelkáposztát, meg a tököt, meg a... ) Emlékszem, hogy a töltött karalábé különösen a bögyömben volt, pontosabban, nagyon nem akartam, hogy oda kerüljön. Az edzőm viszont előszeretettel rendelt volna nekünk ilyet, mikor egy-egy verseny alkalmával étteremben ettünk. Ez volt azt hiszem, az egyetlen felodhatatlan ellentét közöttünk :) Mára azonban a helyzet megváltozott. Megszerettem a karalábét, minden formájában. Ezúttal könnyű tavaszi leves készült belőle, férjem nagy örömére.

1 nagy zsenge karalábét kis kockákra vágtam, majd

kevés vajon megfuttattam, miközben

sóztam, borsoztam. Ezúttal került bele

1 szál újhagyma is felkarikázva, valamint

petrezselyem felaprítva. Megszórtam

egy csapott evőkanál liszttel, majd feöntöttem

vízzel (csirke alaplével persze sokkal jobb lett volna, de éppen nem volt itthon, leveskockával pedig nem akartam elrontani ezt a friss tavaszi ízt...) Néhény perc múlva került bele

kb 1 dl tejföl is és készre főztem. Friss petrezselyemmel ízesítettem, színesítettem még.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.