Jellemzően szeretjük a családban (3/4) a gyümölccsel készült húsokat. Szeptember közepén pedig mi sem adja magát jobban, minthogy ez a gyümölcs éppen a szőlő legyen. Persze, ha már szőlő, akkor a bort is nehéz elkerülni :) Igazából a fűszerezésnél akadtam el egy kicsit, de ahogy utána néztem a neten, gyakorlatilag lehet bármivel... Az én választásom a rozmaringra és a babérlevélre esett. Nehezen tudnám megmagyarázni, hogy miért, férjem rá is kérdezett a babérlevélre, mert úgy emlékezett, hogy nem nagyon szeretem. Ami igaz is, ebben a környezeten viszont valahogy a jobbik oldalát hozta számomra. Sikerült eltalálnom a megfelelő édességet, savanyúságot, fűszerességet, nagyon finom lett.
A fénykép ezúttal a telefonommal készült, a fókuszálás nem lett tökéletes... És a valóságban végül jóval több szőlővel ettük a húst, nem csak így mutatóban.
Azzal kezdtem, hogy
fél kg szőlőt leszemeztem, félbevágtam és kimagoztam. Ez nem kedvenc művelet, de úgy gondoltam, ebéd közben mégsem olyan jó a szőlőmagokat kerülgetni.
80 dkg szűzpecsenyét (pontosabban 20 dkg végül karaj lett), felszeleteltem, kicsit a kezemmel meglapogattam,
sóztam, borsoztam, majd
olaj és vaj keverékén hirtelen megsütöttem, majd félretettem és melegen tartottam. A visszamaradt húspörkös zsiradékban kissé átpirítottam a szőlőt, majd felöntöttem
1.5-2 dl fehérborral (szárazzal, de mégis eléggé édeskés volt ez a Somló-hegyi Juhfark, úgyhogy a mártás további édesítésére nem volt szükség), és pár evőkanál húslevessel, fűszereztem
rozmaringgal és babérlevéllel, pár percig forraltam, hogy az alkohol elpárologjan, végül
1 kiskanál étkezési kemyényítővel besűrítettem. Ezúttal (készen vásárolt) krokettel tálaltam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.