A fiam kedvenc süteménye ez. Így aztán nem először jutott eszembe, hogy ebből készüljön a születésnapi tortája. Eddigi próbálkozásaim azonban csak fél sikernek bizonyultak. Bár a vendégseregnek mindig ízlett, a fiam csak annyit mondott, hogy a cukrászdai jobb... Hogy hogyan lehet segíteni ezen a problémán? Legegyszerűbben persze úgy, hogy cukrászdából rendeljük a tortát. Ha pedig inkább kihívásokat keresünk, akkor megszerezzük a cukrászreceptet. És igen, én szeretem stresszelni magam... De ezúttal meg volt az eredmény: "kicsit házias az íze, de jó". Ugyan mi másra számíthatnék egy kamasztól... A nagycsalád többi tagja azonban egyértelműbb elismeréséról biztosított és szerintem is jól sikerült. Mindenesetre, ha egyszer majd nem a fiam kényes ízléséhez igazodva sütöm meg, akkor azért megfűszerezem egy kicsit. A tésztát szegfűszeggel, a krémet reszelt narancshéjjal.

15 dkg mézet összelangyosítotam

15 dkg cukorral és

7.5 dkg margarinnal. Öntöttem hozzá 

kb 0.5 dl tejet (max. 1 dl, attól függ, ne legyen túl lágy), majd belekevertem

1 egész tojást is. Ehhez a folyékony keverékhez szitáltam hozzá

50 dkg lisztet és

1/8-ad csomag szódabikarbónát és

egy csipet fahéjat. A kissé ragacsos tésztát hűtőbe tettem, míg elkészítettem a krémet.

6 dkg grízt összekevertem

0.5 l tejjel és 

csipet sóval, majd megfőztem. Közben

12,5 dkg puha margarint habosra kevertem

10 dkg porcukorral és

2 csomag vaníliás cukorral. Ha a tejbegríz kihűlt, akkor adagonként a cukros krémhez kevertem.

Az időközben simává, jól formázhatóvá vált tésztát 4 felé vágtam és 24 cm átmérőjű köröket nyújtottam belőlük, amiket aztán 175 fokos sütőben egyenként kb 10 perc alatt megsütöttem. Ezután a sütemény összeállítása következett: tészta, fél adag krém, tészta, baracklekvár jó bőven, tészta, másik fél adag krém, tészta. Pár órán át hagytam hűlni, összeérni, puhulni, majd egy éles késsel körbevágtam a szélét, hogy sima legyen. 

kb 10 dkg ét tortabevonóval vontam be és tálalás előtt tejszínhabbal díszítettem. Ez a tálalás azonban inkább csak másnap legyen, kell egy kis idő, míg a lapok megpuhulnak és az ízek összeérnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.