Igazi menzakaja. Ahogyan pár nappal ezelőtt magam is megtapasztalhattam egy önkiszolgáló étteremben. Szörnyen felbosszantott a dolog, hogy hogyan lehet, egy gyakorlatilag elronthatatlan ételt így elrontani?! Mekkora érdektelenség, nemtörődömség kell ehhez? Ezen gondolkodtam, miközben kelletlenül kanalaztam az ételt és hamar megfogalmazódott bennem, hogy megfőzöm én is. Rendesen. Hókusz-pókusz nélkül, egyszerűen csak jól. Jelentem, sikerült. Ritkán kapok ilyen egyöntetűen kedvező véleményt a családtól és én is elégedett voltam vele. Egyszerű, őszinte étel, ahogy az első mondatban is írtam: igazi menzakaja....

kb 10 dkg füstölt szalonnát csíkokra vágtam és kiolvasztottam a zsírját. Rádobtam

2 fej hagymát apróra vágva, majd a szintén csíkokra ágott

1 kg sertéshúst is.

Sóztam, borsoztam, picike pirospaprikát szórtam rá. Reszeltem bele

néhány gerezd fokhagymát is, majd

kb 25 dkg szintén felcsíkozott laskagombát is tettem bele (csak azért vettem meg a piacon, mert annyira szép volt...). A ragut hagytam a saját levében párolódni, majd hozzáadtam

kb 0.5 kg zöldborsót is. Mikor minden megpuhult

egy teáskanálnyi liszttel sűrítettem a szaftot és megszórtam bőven

petrezselyemmel. Párolt rizzsel kínáltam. Ez a mennyiség kb 6-8 adagot jelent.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.