A férjem születésnapjára készült. Úgy tűnik, kezdek igazán belejönni a bélszín sütésébe, mostanában már mindig jól sikerül. A pácoláson szoktam jobbára módosítani, ezúttal vadasra hangoltam, a mártáshoz használt alkohol pedig vörösbor lett. A karakteres ízvilághoz pedig ezúttal francia rakott krumplit választottam köretnek, aminek a krémessége, lágysága kitűnő kontrasztot alkotott a hússal.
1 nagy, 1.5 kg os bélszínt 3 darabra vágtam (kb fél kilós darabokra, mert így könnyebb kezelni, edényt találni neki), majd a
worchestershire szósszal való megöntözés után készen kapható vadpáccal dörzsöltem be (mozsárban kicsit összetörtem előtte). Sütés előtt pár órával kivettem a hűtőből, majd
olaj és vaj keverékén a külsejét átpirítottam, majd kb fél órára sütőbe (200 fok) tettem. Minden hússzelet alá egy-egy rozmaring ágat is tettem (ezt mondjuk a fiam helytelenítette...). A húst 15 percet pihentettem, ezután szeleteltem fél és kínáltam a következő mártással:
a pác maradékát a sütéshez használt serpenyőbe kapartam és hozzá öntöttem a sütés és állás során kifolyt húslét is. Vörösborral együtt forraltam pár percet, majd a szokásos módon némi tejszínnel és vajjal dúsítottam, végül leszűrtem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.