Egy igazi nagy kedvenc Magyaroszágon. Nem sok emberrel találkoztam még, aki ne szerette volna. És mindenkinek van egy kedvenc helye, ahol szerinte a legjobb somlóit csinálják az egész országban... Ezek a helyek azonban az utóbbi évtizedekben sajnos egyre kevesebben lettek, az országot eluraló kicsinyesség, nemtörődömség, hozzá nem értés következtében. Ugyan melyikünk ne futott volna már bele olyan somlóiba, amelyik csalódást okozott... Mert száraz volt, túl édes, túl keserű, avas a dió, vagy nem is volt benne és a sok műhabról már ne is beszéljünk! Nem véletlen persze, hogy az emberek nagyobb részt cukrászdákban esznek ilyet, mert valljuk be, elég macerás az otthoni elkészítése. De ha csalódásmentes finomságot szeretnénk, akkor vágjunk csak bele! Ugyanazzal a 2-3 órányi szöszmötöléssel hatalmas adag készíthető, ami egy bizonyos ponton a fagyasztást is kitűnően bírja, így legközelebb szinte munka nélkül juthatunk hozzá :)

Lássuk először is a tésztát, ami háromféle piskótából áll:

sima: 3 tojás, 10 dkg cukor, 10 dkg liszt

kakaós: 3 tojás, 10 dkg cukor, 8 dkg liszt, 2 dkg kakaópor

diós: 3 tojás, 10 dkg cukor, 5 dkg liszt, 5 dkg dió darálva

A piskótákat én az anyukám módszerével készítem. Előszöt is a tojásfehérjéket verem kemény habbá, a cukrot félkemény állapotban hozzáadva, ezután adom hozzá a tojás sárgájákat egyesével, végül a lisztet szitálom hozzá a tésztához, de ekkor már csak lazán keverem össze, nem habverővel. Ha így járunk el, nem szükséges sütőport adni hozzá, de a biztonság kedvéért végül is egy-egy késhegyni adható. Ezt a mennyiséget én egy 20x30-as tepsiben sütöttem, így azonban ketté kellett vágni a lapokat, ha nagyobbat választunk, akkor ezt megspórolhatjuk. A piskótát 180-200 fokon süthetjük, ezek a vékony lapok gyorsan megvannak, figyeljünk rájuk.

Következik a vaníliás krém:

7 dl tejet felforralunk

1 vaniliarúddal (felhasítva, a magikat kikaparva), majd hagyjuk langyosra hűlni.

6 tojás sárgáját habosra keverjük

22,5 dkg cukorral, apránként hozzáadunk

7.5 dkg lisztet, majd

0.5 dl tejet. Lassan hozzákeverjük a vaníliás tejet, majd a lábasba visszöntve mérsékelt tűzön néhány percig főzzük, míg besűrűsödik.

Aztán a szirup, amihez nem tudok pontos mennyiségeket írni. Vizet forralunk cukorral, majd ízlés szerint rummal, reszelt citrom és narancshéjjal ízesítjük.

Összeállítjuk a süteményt, amely aztán ebben az állapotban kitűnően fagyasztható!

A piskótalapokat bőven megöntözzük a sziruppal, megszórjuk mazsolával és durvára vágott dióval, megkenjük a vaníliás krémmel. Az utolsó piskótalap tetejét megkenjük baracklekvárral, majd bőven meghintjük kakaóporral.

Tálaláskor a süteményből "galuskákat" szaggatunk, majd csokoládémártással és tejszínhabbal tálaljuk.

A csokimártást ezúttal 1 tábla étcsokoládé felolvasztásával és vízzel hígításával készítettem, némi cukorral édesítve még és rummal ízesítve. Bevallom, nekem ez nem ízlett annyira, egyszerűen túl édesnek találtam, legközelebb kakaóporból fogom készíteni.

Ebből a mennyiségből legalább 15-20 adag desszert lesz (bár nem számoltam utána pontosan...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.