Újabb maradék hasznosítási projekt. Főtt sonka még mindig és krumplipüré már megint. A kissé ráérősebb hangulat (több mázsa vasalnivaló...) miatt pedig ezúttal a gyorsabb sütőporos megoldás helyett a lassabb, ám véleményem szerint finomabb, kelt tésztás változat. Mondjuk, azt is jó lenne megtudni egyszer, hogy mitől is muffin a muffin. A formától, vagy a tésztától? Végül is, pogácsaként is süthettem volna, de tény, hogy így azért egyszerűbb volt. A végeremény egy remek állagú, mutatós kis süti lett. Az ízével sem volt semmi baj, egyszerűen jobban nézett ki, mint amilyen íze lett. Ezzel együtt bármikor megismételném!
25 dkg lisztet összekevertem
kb 20 dkg krumplipürével
1 tojással,
1 dl tejben felfuttatott
3.5 gramm szárított élesztővel (fél csomag) és
kb 5 dkg vajjal. Előbb dagasztókarral, majd kézzel dolgoztam össze tésztát, aztán belekerült
1 csapott evőkanál só,
5 dkg reszelt sajt,
5 dkg apróra vágott főtt sonka, valamint
snidling és petrezselyem. Ezekkel is jól összegyúrtam a lágy, kalácsszerű tésztát, majd 20-30 percig kelesztettem, amihez a kissé megmelegített sütőt használtam, így elég gyorsan ment a dolog. Ekkor kissé átgyúrtam a tésztát, majd kivajazott muffinformákba adagoltam. A sütőt 200 fokra melegítettem, miközben a sütik a formában keltek tovább, ekor már természetesen nem a sütőben... Kb 25 percig sültek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.