Egész délelőtt azon kínlódtam, hogy mit főzzek ebédre. Egyszerűen üres volt a fejem, arra pedig csak pár percem volt, hogy keresgéljek valamit. De egyszerűen nem volt kedvem semmihez. Vannak ilyen napok... Aztán bevásárláskor megláttam a karfiolt és szinte a számban éreztem a krémes besamellel. Úgyhogy jöhettek a karajszeletek és a Dubarry módra. Annyira fellelkesültem hirtelen, hogy nem csak úgy nagyjából csináltam, ahogy egyébként szoktam, hanem az "igazit". Ez igazából két dologban jelentet eltérést. Egyrészt tojássárgája került a besamelbe, amivel máris készen lett a Mornay mártás, másrészt Gruyere sajttal, ami mégiscsak egy másik kategória, mint mondjuk a trapista...
Recept itt, a fentiekben jelzett kiegészítésekkel együtt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.