Már amúltkori halas tésztánál felmerült bennem, hogy legközelebb lazaccal is ki kellene próbálni. Ez is volt a terv, csak aztán nem volt kedvem vásárolni, így a brokkoli helyett ki kellet találnom valamit. Nem volt nehéz, hogy mit, mert újabban minden gondolatom a kis snidlingjeim körül jár... A lazachoz tuti a kapor, a petrezselyem pedig mindenhez jó. Hát így. Szerintem, és a fiam szerint is, nagyon jó lett, a férjemnek nem ízlett. Tény, hogy ő nem nagyon "halas", de a múltkor olyan lelkesen kóstolgatta az eredetileg csak Balázsnak főzött halas tésztát, hogy azt hittem, ezzel már nem lehet baj. Lett. Így járt.
Hármunknak odatettem főni
30 dkg pennét, közben elkészítettem a mártást.
3 dl tejszínt elkezdtem forralni, kissé besűrítettem, majd beledobtam
30 dkg felkockázott besózott lazacot, valamint a zöldfűszereket:
csipet kaprot, jó sok metélő hagymát, petrezselymet. Pár perc múlva hozzákevertem az al dentére főzött tésztát, reszeltem bele
parmezánt, lazán összekevertem és míg a levest ettük, hagytam hogy a tészta magába szívja a nedvesség egy résztét és teljesen megpuhuljon. Tálaláskor mehet még rá egy kis zöldfűszer, reszelt sajt, de akát egy kis chili is, ha valakinek arra van gusztusa.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.