Közel 20 évig ettük anyósom halászlevét szenteste. Idén már nem tehettük ezt...
A kérdés az volt, átveszem-e a stafétabotot, vagy változtatunk a menün. Az előbbi mellett döntöttem, dacára félelmeimnek. Merthogy halászlét még sohasem főztem és az édesvízi halak elkészítése úgy általában nem az erősségem. Vagy mondjuk úgy, hogy mivel a tengeri halakat jobban szeretem enni, ezért gyakrabban is főzök ilyeneket, így a gyakorlatom is nagyobb benne. Valamiért mégis úgy éreztem, meg kell főznöm ezt a halászlét, lesz, ami lesz... Sokat nem keresgéltem recept ügyben, mert azt már évek óta tudtam,hogy ha egyszer nekiállok, akkor így fogom készíteni. Aztán persze picit csak változtattam rajta. No nem a lényegi dolgokon, ahhoz nem értek, megbíztam a szerzőben, csupán azon, hogy ismerve családom többségének bizonyos finnyásságát én két lépésre bontottam a folyamatot. Első lépésben alaplé készült, amibe mindenféle "gyanús dolog" (fej, farok, ikra) is belekerült, majd a leszűrt (de nem passzírozott!), "tiszta" lébe főztem bele a halszeleteket. Amennyire izgultam készítés közben, pont annyira lett jó. Nagyon :) Azt hiszem, nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy nem okoztam csalódást, sőt elhangzott az a mondat is, hogy igazán főzhetnék máskor is halászlét, nem csak karácsonykor. Fogok!
23-án vásároltam egy egy közel 3 kilós pontyot. Amikor megvettem, még élt, de tekintettel járatlanságomra, megkértem a halast, hogy némileg készítse elő, tehát tisztítsa meg, fejét vágja le, belezze ki. Ezt a kívánságomat minden további nélkül teljesítették is. És innentől kezdve tulajdonképpen nem olyan nagy kaland az egész. 24-én délelőtt a hal törzsét kb. 2 cm vastag szeletekre (patkókra) vágtam, besóztam és visszatettem a hűtőszekrénybe. A fejet és a farok felé eső tömörebb részt nagyobb fazékba tettem, felöntöttem
3 liter vízzel, tettem bele
1 evőkanál sót,
2 nagy fej (3 közepes helyett) hagymát durva kockákra vágva, ill. egy
duci gerezd fokhagymát. Elkezdtem főzni és amikor már zubogott a víz, akkor tettem bele
3 evőkanál pirospaprikát. Ezután kb fél óráig főztem, figyelve, hogy a víz mindvégig forrjon. Közben hab keletkezett, furcsán nézett ki és erősen hagymaszaga volt, de mindezekkel nem törődtem, bíztam benne, hogy minden rendben lesz... 25-30 perc után már nem nézett ki rosszul, ekkor tettem bele az ikrát (rengeteg volt, sose hittem volna, hogy egy ekkora pontyban ennyi ikra lehet...), majd további 20-25 percig főztem. Ezután kicsit hűlni hagytam, majd a lét átszűrtem egy másik fazékba. Nem passzíroztam, csak egy kicsit megnyomogattam, rázogattam, hogy minden lé kijöjjön a hagymák, haldarabok közül. A lét ekkor hideg helyre tettem, ahol is szépen kivárta, míg sor került az utolsó felvonásra. A vacsora tervezett időpontja előtt fél órával a lét újra felforraltam
1 dl vörösborral ízesítettem és kb 20 perc alatt belefőztem a haldarabokat is. Friss kenyérrel ettük, az asztalnál ki-ki ízlés szerint tett belőle csípőset is.
Nem egytálételként, hanem levesként, ez az adag nálunk 12 főre volt elég.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
