Bőrös malacsült lassan sütve

Címkék: sertés hús

2013.01.09. 08:30

Jó néhány éve már annak, hogy Stahl Judit Enni jó könyve valahogyan a tulajdonunkban került. És attól a pillanattól kezdve vágyom erre a malacsültre. Egyszer már majdnem... Az előkészítés rendben volt, aztán vittem magammal egy szilveszteri házibuliba, hogy ott majd szép lassan megsül. De egy angol házigazdának más fogalmai vannak a sültekről. Mondhatni, angolos fogalmai. Szóval, félig nyersen ettük :) Na jó, nem. De majdnem. Egyébként tényleg jó az a fajta is, ami épp csak addig van sütve, amíg muszáj, én is szoktam ezzel a módszerrel elsősorban karajt sütni. De ez a malac nem erről szól. Hanem arról, hogy szépen lassan, ahogy a csillag megy az égen.... Reggel (délelőtt) beteszem és este kerül csak elő valamikor... Ezúttal volt ugyan néhány megszakítás (pogácsa, miegymás okán), de ezt fel sem vette, nem zavartatta magát, szép szaftosra sült a husi, ropogós bőrrel, fűszeresen, zamatosan. Mondjuk azt sem hittem volna, hogy van az a köménymag mennyiség, amire a férjem azt mondja, hogy túl sok... Pedig nem is! Ez tehát egy igazi slow food, ráérős alkalmakra, nem baj, ha hideg van odakint, kemence sem lehet probléma, de a sütő is megteszi...

lassan sült bőrös malac egyben.JPG

lassan sült bőrös malac szelet.JPG

Kis adaggal ez esetben nem érdemes bíbelődni, hívjunk vendégeket, az esetleges maradék pedig hidegen is isteni, akár vékonyan szeletelve salátával, akár a végső pár falat némileg után fűszerezve, vaj helyett saját pecsenyelevével hígítva húskrémként. Mi ezúttal 3 kg bőrös malachúst sütöttünk, 3 különböző 1 kg-os húsrészből (karaj, tarja, comb), így mindenki megtalálta az igazán kedvére valót. A dolog két lépésből áll. Először is pácolunk. 

1 zacskó (25g) köménymagot megdaráltam. Kávédarálóval, mert ekkora mennyiséget mozsarazni már nagyon izé. Lehetne persze őrölt köményt is venni, de mi nem szoktunk. Mozsarazunk vagy darálunk, mert az olyan menő. Meg mert sokkal több illóolaj szabadul fel, ami nem is vész el a zacskós tárolás során. Aztán jön a fokhagyma, kb 8 szép gerezd, ez esetben részemről a reszelésre szavazok. No és van még a chili. Nálunk csak egy kevés, de rajongók tegyenek amennyit jónak látnak. És még szemes fekete bors, némi koriander maggal, ezek már tényleg mozsárban törve. Vöröshagyma apróra vágva. Előbbiek összekeverendők némi olíva olajjal, citromlével, aztán szépen gondosan rákenjük, beledörzsöljük. Ja igen, a bőrt vagdossuk be. Elvileg szép kockásra, de ha az első mozdulatnál a saját bőrünket is sikerül bemetszeni, akkor megteszi a csíkozás is. Tepsi, alufólia, hűtőszekrény. Reggel, sózás után, irány a sütő, 230 fokon fél óra. Utána megy rá az alufólia, hőmérséklet vissza 130-ra és hagyjuk békében. Úgysem bírjuk ki, időnként rá fogunk nézni, locsolgassuk meg, vagy fordítgassuk, ahogy jólesik. És amikor a vacsoravendégek kezdenek türelmetlenné váni  az illatoktól, akkor hadd szóljon még egy kis hő a bőrének (fólia nélkül) és aztán tálalhatjuk. A hús omlós, szaftos lesz, omlik le a csontról, a bőr ropogós, az átszűrt szaft finom. Ezúttal francia rakott krumpli készült hozzá és sárgarépa alapú vegyes saláta, de persze a párolt káposzta sem rossz választás...

A bejegyzés trackback címe:

http://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr144988047

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.01.10. 12:39:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

cérnamama 2013.01.09. 09:39:09

Packázol az ízbimbóinkkal, csorog a nyálunk! Megyünk vendégnek!