Az ünnepelt már hetek óta emlegette azokat a régi jó ízeket gyerekkorából. A tormás sonkatekercset, töltött húsokat, majonézes salátákat, fasírtot. Bélszín ide, "fine food" oda, a gyerekkor ízei kitörölhetetlenek az emlékekből. És ebben az esetben az sem igazán számít, hogy tényleg annyira jók voltak-e ezek az ételek, legalább annyit számítanak az egyéb emlékek is körítésképpen. Hogy mikor, kivel, hogyan, milyen helyzetekben ettük... Részben ezért is utánozhatatlanok anyukáink, nagyanyáink főztjei is. Mert nem csak a hozzávalók számítanak, hanem a körítés is és a visszahozhatatlan múlt. A rég kivágott diófa, cseresznyefa, az átépített terasz, a bekopogó szomszéd, a piros műbőr sarokgarnitúra és leginkább a fiatalságunk...
No, de nosztalgia félretéve! Legyen hát retró hidegtál az ünnepi vacsora:
Franciasaláta:
Fasírt:
Tormás sonkatekercs:
Csirkemájjal töltött dagadó:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.