Avagy az alaplé dicsérete. Mostanában megint kevesebbszer főzök alaplevet, ami nagy kár. Amikor pedig főzök, akkor általában pontosan tudom előre, hogy mi lesz belőle. Úgyhogy ez most a nagy kivétel volt. Csak úgy főztem az alaplét, amit persze akár egyszerűen csontlevesnek is nevezhetnék, mondván, majd lesz vele valami... Aztán mikor főzés közben harmadszor gurult ki a póréhagyma a hűtőszekrényből, akkor végre felfogtam az égi jelet. Tegyem már bele azt a hagymát a levesbe! Beletettem. És milyen jól tettem. Az egyszerű csirkecsont leves teljes metamorfózison esett át. Mindössze 5 percbe került és a póréhagyma lágy íze, a szerecsendió karakteres fűszeressége, a snidling frissessége és a pirított barna kenyér kockák rusztikussága együtt egy nagyon finom levest eredményezett.
A leves alapja bármilyen hús, vagy csont alaplé lehet, én most csirkéből készültet használtam, leveskockát csak végső esetben ajánlanék...
1 szál póréhagymát kevés vajon, némi sóval és borssal átforgattam, pároltam, majd felöntöttem a leszűrt húslével.
Szerecsendióval fűszereztem és pár percig főztem. Közben a levesből a zöldségeket kockára/karikára vágtam, a húst leszedtem a csontokról, majd a leveshez adtam őket. Friss snidlinggel, pirított barna kenyér kockákkal tálaltam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.