Nnnnna, most utána néztem ennek a dolognak rendesebben. Szóval a tokány. A tokány, ha minden igaz, még az ősmagyar idők, nyereg alatt szárított húsáig vezethető vissza. Akkor még a csíkokra vágott szárított húst gabonával főzték össze kása jellegű étellé. De ez azért már elég régen volt, időközben változtak a dolgok. Hozzá juthatott az ember például friss húshoz, de nem volt még felfedezve Amerika, ergo paprikának se híre se hamva. Volt már viszont bors a messzi keletről és egyéb fűszerek csak úgy itthonról. És bár a hagyma is ismert volt, a tokányba az sem kellett. Csak úgy, a húst a saját levén megpárolni, zsírjára sütni, de nem nagyon, csak éppen. Közben jól megborsozni. Hát nagyjából ennyi lenne a tokány. De azóta még tovább változott minden, ami változhat, így a tokányba manapság teszünk már hagymát is, sőt sok minden egyebet is lehet. Például hentest. Öööö, vagyis őt nem, de minden félét, ami nála kapható. Húst, szalonna és sonka féléket. Meg csemege uborkát. Egyébként miért árulnak vajon a hentesek savanyúságokat? No, de most a recept.
10 dkg füstölt szalonnát csíkokra vágunk, majd elkezdjük kisütni. A kisülő zsírból 1 evőkanálnyit félre teszünk egy kis lábasba.
2 nagy fej hagymát szálasra vágunk és a szalonnára tesszük, majd üvegesre pároljuk. Jöhet rá
10 dkg kolozsvári szalonna, szintén csíkokra vágva, majd
1 kg sertés hús (comb vagy lapocka), ugyancsak csíkozva. Fűszerezzük
sóval, borssal,
1-2 gerezd fokhagymával. A húst saját levében pároljuk. Közben felcsíkozunk (aki unja a csíkokat, vágjon ki köröket)
10 dkg füstölt, főtt sonkát/tarját, adjuk ezt is a raguhoz, majd kicsit süssük vissza zsírjára az egészet. És most kanyarodjunk vissza a kis lábaskánkhoz a zsírral. Tegyünk rá
1 evőkanál (kis doboz felényi) paradicsom pürét és kezdjük el pirítani. A cél az, hogy enyhén karamellizáljuk, Ekkor jöhet rá
egy csapott evőkanál liszt, amivel szintén átpirítjuk, majd öntsük fel hideg vízzel, hogy selymes mártást kapjunk. Öntsük a húsra, főzzük tovább. Vágjunk vékony csíkokra (igen, még mindig csíkok)
4-5 db közepes méretű csemege uborkát és tegyük ezt is a raguhoz. Főzzük készre. Tálaljuk petrezselymes rizzsel. vagy sült krumplival, akinek még jól működik a gyomra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
replikátor · http://reszegekistene.blog.hu/ 2013.09.29. 09:58:50
ízirájderöcsém 2013.09.29. 10:20:46
sóval, borssal"
Lássuk csak:
- füstölt szalonna
- kolozsvári szalonna (vagy gépsonka, mi még anno így tanultuk)
- csemege uborka
...szóval a sóval csak óvatosan! :)
ízirájderöcsém 2013.09.29. 10:22:09
A sós téma így viszont méginkább érvényes :)
eszterlánc21 · http://eszterlancfoz.blog.hu 2013.09.29. 10:43:24
@ízirájderöcsém: egyértelműen vigyázni kell a sóval egy ilyen ételnél, de ezt csak kóstolgatással lehet belőni, hiszen nincs két egyformán sózott füstölt áru...
Semper Fidelis 2013.09.29. 15:10:05
mariablog · http://maria.blog.hu 2013.09.29. 16:16:41
eszterlánc21 · http://eszterlancfoz.blog.hu 2013.09.29. 19:32:58
@mariablog: Kedves Mária! És vajh melyik alkotórész nem belevaló? És te ezt honnan tudod? Miért kéne elhinnem neked? Amúgy meg igen finom volt, frissen és jó szívvel főztem a családomnak, szóval innentől nem sok jelentősége van annak, hogy szereted -e a megbuherált recepteket :)
pusimk 2014.08.22. 21:04:33
Valóban így és nem kockára. A régi vendéglátó sulis könyvekből is ezt tanultuk.
Amit nem szoktunk, hogy egyszerre legyen benne sonka és kolozsvári szalonna.
Régen füstölt szalonna és kolozsvári volt benne.
Ma napság azért csinálják sonkával, mert olcsóbb mint a kolozsvári és mindenhol kapható. A jó kolozsvárit ki kell fogni. :)
Köszönöm a receptet.:)