Avagy, ha már unod a gesztenyepürét, csavarj egyet rajta! Nálam a kényszer szülte az ötletet. Egyrészt hosszan foglalt volt a sütő, tehát valami sütés nélküli desszertet kellett kitalálnom, másrészt, mint azt már korábban írtam, a házi készítésű gesztenyemasszám nem nyerte…
Ez még mindig az a nap, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Erre a szegény süteményre a szülőanyja (Papp Emese a Nők Lapja Konyhájából, még 2009-ből) sem ismerne rá... Az övé egészen világos színű maradt és megmaradt a csillagcsőrös habzsákból való…
Hol kezdjem? Talán ott, hogy amikor végre megkóstoltam, egyszerűen az a bizonyos b betűs szó csúszott ki a számon... Életem fő művének éreztem abban a pillanatban. A dolog szépséghibája, hogy a recept nem az én ötletem, hanem a Magyar Konyhában olvastam a Molnár B. Tamás…
Nem, nem az, amelyiket kivesszük a fagyasztóból és türelmetlenségünkben nem hogy a krumplinyomón nem nyomjuk át, hanem még csak le sem reszeljük, csak daraboljuk... Ez a történet úgy kezdődött, hogy kimentem a piacra és vettem egy kiló gesztenyét. Csak úgy. Nem tudtam, mire…
Úgy emlékeztünk, ez a sütemény már szerepel a blogon, de nem... Pedig rendszeresen szerepel a lányom kívánságlistáján, ha anyukámékhoz megyünk. Ezúttal a vadi friss baracklekvár volt benne a legkarakteresebb íz.A tészta piskóta, 4 tojásból. Erre került abaracklekvár (kb 4…