Ez a leves a szlovákiai síelések nyomán került be a repertoárba (kapustnica). A férjem nagy kedvence, ezúttal én főztem meg neki. Ez sem kényes gyomrúaknak való, hiszen zsíros, füstölt és savanyú, de pont ettől olyan finom annak, aki egyébként szereti ezeket az ízeket. Érdekes megfigyelni egyébként a szlovák (szláv) és a magyar konyha találkozását a felvidéki ételekben, mi nagy rajongói vagyunk ezeknek.

Az alábbi mennyiségekből igen tisztességes mennyiségű leves készíthető (legalább 10 főre), ha tehát nincs enyire szükség, akkor praktikus lehet felezni a mennyiségeket.

1 nagy fej hagymát szálasra vágtam (a káposzta közt úgyis elvész) és

1 nagyobb evőkanálnyi (kb 4 dkg) mangalica zsíron pirítani kezdtem. Közben

50 dkg savanyú káposztát kicsit összevágtam (átmosni nem kellett, nem éreztem túl savanyúnak) és a hagymás zsíron picit ezt is átforgattam. Felöntöttem vízzel, ízesítésül

egész fekete borsot, babérlevelet és 2 gerezd fokhagymát (reszelve) tettem bele. Sót viszont nem, mert a káposztában is van és a felkockázva, karikázva a levesbe kerülő

25 dkg füstölt sonkában és

25 dkg szárazkolbászban is van bőven. Mikor a káposzta puhulni kezd, akkor

hagyományos paprikás rántást teszünk bele, amivel még 10 percig főzzük, majd

2-2.5 dl tejfölt is, amivel már csak össze kell forralni. Tálalás előtt hagyjuk állni egy kicsit.

Valami könnyedebb második illik utána, ami ez esetben túrógombóc lett, aminek elkészítési módján változtattam picit. A másodszori evésnél pedig ricottás amerikai palacsinta készült.

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr822569730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.