Nagyjából 4-5 évente főzök ilyen levest, mert mindig megfeledkezem róla. Viszont az benne a jó, hogy a receptet nem lehet elfelejteni, mert az nincs neki. Pontosabban ez tipikusan az a leves az olaszoknál is, ami tájegységenként és évszakonként változik. A lényeg, hogy ez egy vegyes zöldségleves, valamilyen húsleves alappal. No meg persze paradicsom és fűszerek. De innentől szabad a gazda. Én most így garázdálkodtam:

25 dkg babot (nagyszemű fehér és színes vegyesen) beáztattam, majd

némi karajcsonttal együtt

hagymával, fokhagymával, babérlevéllel, sóval, borssal főzni kezdtem, a hús miatt az elején néha leszedtem a habot (leves és alaplé egyben...). Mikor már a hús és a bab is közel járt a puhasághoz, akkor egy serpenyőben pirítani kezdtem

15 dkg apró kockákra vágott kolozsvári szalonnát, majd rádobtam a felkockázott zöldségeket, mindenből kb 10-15 dekányit (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé). Kicsit lepirítottam ezeket is, majd beleborítottam

1 doboz hámozott paradicsomot (kettő is lehetett volna...), kicsit szétnyomkodtam, aztán a serpenyő tartalmát mindenestől a levesbe öntöttem. Ekkor fűszereztem

oregánóval, kakukkfűvel, bazsalikommal, majd legvégül főztem bele

15 dkg kisebb darabokra tört spagettit.

Reszelt parmezánnal kínáljuk.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr722653123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.