Ez az alaplé dolog is már régóta izgat engem, de eddig valahogy túl macerásnak éreztem, a fagyasztóban pedig úgysincs sosem helyem... De most megszállt az ihlet és nekiduráltam magam. Sertés karaj és tarja csontot (kb 1 kg) kezdtem el főzni hideg vízben. Mikor feljött a habja, azt leszedtem és úgy állítottam be a hőmérsékletet, hogy a további 3 órában csupán csendesen pötyögjön a lé. Ekkor sóztam, tettem bele 1 fej hagymát négyfelé vágva, 1 duci gerezd fokhagymát, 1 babérlevelet, kb 15-20 szem borsot (vegyesen feketét, zöldet, pirosat és fehéret), 1 szem szegfűborsot, 1-1 szál petrezselyem gyökeret és sárgarépát, egy darabka zellert (tettem volna karalábét is, de nem volt itthon). Szóval olyan húsleveses ez a dolog, a lényeg a lassú főzésben rejlik. És a persze jelentős különbség az is, hogy ezt most nem esszük meg, hanem más ételekhez használjuk fel. :)

Jelen esetben egy sárgarépa krémlevest öntöttem fel ezzel és kihagytam a gyári húsleves kockát. És milyen érdekes. A gyerekeknek mindegy volt, a férjemnek így jobban ízlett és én voltam az, aki hiányoltam a "zacskósleves" ízt...

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr522706316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.