Hétvégén kiruccantunk a férjemmel, ez most egy kis gasztronómiai emlékeztető. Sajnos nem túl sok mindenre érdemes emlékeznünk, a konyha inkább egy jófajta sarki kifőzdére emlékeztetett, semmint egy négycsillagos szálloda éttermére (amúgy: Espa Bio&Art Hotel, Zsámbék, Nyárfás étterem), vagy lehetséges, hogy ezzel csak a félpanziós vendégeket "tisztelték" meg...

péntek esti választék:

zellerkrémleves: kellemesen krémes, de íztelen

babgulyás: nem kóstoltuk

pangasius filé kapros rákmártásban, zöldséges rizzsel: ezt most nem én főztem, de így sem bejövős. pangasius törölve...

omlós csirke thai zöldséges tésztával: hm. mint a férjem megjegyezte, az ő első ilyen jellegű próbálkozása évekkel ezelőtt sokkal jobban sikerült...

juhtúróval, sonkával töltött sertés hús rántva, steak burgonyával: nem rossz ez, csak éppen semmi különleges nincs benne.

málnakrémes kocka: igazi házi jellegű süti, ami végül is nem volt olyan nagy baj...

rétes: én meg sem kóstoltam, mert száraznak láttam, a férjem szerint ez volt a legjobb a vacsorában...

szombat este:

tárkonyos sertésragu leves: elmegy

fogasfilé szezámos bundában: a fogast imádom és a szezámmagot is, úgyhogy ez ízlett, bár azt hiszem, a szezámmag eléggé elnyomta a hal ízét.

pikáns csirkeszárnyak grillezet zöldségekkel: ez is jó volt, csak nem olyan igazi jó...

mustáros sertéssült: a férjemnek ízlett.

gyümölcsrizs: majdnem... ha egy kicsit hidegebb...

csokoládés kocka: nekem brrr, férjemnek bejövős.

Szóval értem én azt, hogy ez a félpanziózás nem olyan nagy üzlet, mint az a la carte, de ekkora különbséget még sehol sem tapasztaltunk. Vagy csak rossz napja volt a chéfnek? Tapasztalat még valakinek?

 ---------

És hiába voltunk Tökön is, töki pomposhoz csak nem jutottunk hozzá, kénytelen leszek magam megsütni :)

Ajánlom viszont a Nyakas pincészetet, bár mi csak úgy beestünk oda, nagyon kedvesen fogadtak minket és igen jók a boraik, de étellel sajnos nem tudtak szolgálni,

így egy kis késői ebédre az (állítólag egykor jobb napokat látott) Patkó csárdában tudtunk sort keríteni. Ketten ettünk meg egy hatalmas adag brassót, eszméletlenül jól esett. Hogy aztán mennyi része volt ebben a rengeteg gyaloglásnak és az elfogyasztott boroknak és mennyi az étel jóságának, az talán már sohasem fog kiderülni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.