Ha én egyszer beszabadulok a piacra... Akkor önveszélyes leszek. Mert először is alig bírom hazacipelni a sok nem tervezett, de meglátott és megszeretett zöldséget, gyümölcsöt, másodszor mindezeket fel is kell dolgozni, megfőzni, megsütni. És olykor nem rendelkezem annyi idővel, mint egy főállású háziasszony... No, így jártam ezúttal is. Az ebéd hozzávalóin kívül sikerült beszereznem zöld kisdinnyéket és kápia paprikát, csak úgy, mert megláttam őket. Így aztán az ebéd utáni mosogatás előtt kénytelen voltam még egy kis befőzést is rendezni.

A kisdinnyékkel nem sokat vacakoltam, négybe végtam őket, kiforrázott üvegekbe dugdostam őket, majd bolti kapros savanyúságtartósítóval öntöttem fel. Kíváncsi leszek. Ha jó lesz, lehet vele dicsekedni, hiszen mégiscsak én főztem be, ha nem ízlik, akkor természetesen nem én vagyok a hibás :)

Az ajvár készítése keményebb dió volt. Részben a megfelelő recept kiválasztása miatt, hiszen nálunk nem őshonos ez az étel, én pedig azt az ízt szerettem volna reprodukálni, amit egy-egy jobb horvát vendéglőben éreztünk. Az kezdettől világos volt számomra, hogy ugyanazt az ízt, színt, állagot szinte lehetetlen elérni, hiszen nem biztos, hogy az ember ugyanahhoz a fajta zöldséghez jut hozzá, biztosan nem arról a termőhelyről és ki tudja, talán a technológia eltérése is befolyásolhatja a végső kimenetelt.

Lássuk tehát, mire jutottam végül:

1 kg kápia paprikát megmostam, leszárítottam, majd 200 fokos sütőben (alufóliára téve) megsütöttem. Amikor a paprika héja már jól megszínesedett, akkor kivettem, konyharuhákkal betakartam és hagytam hűlni egy kicsit. A dunsztolódás után a paprika héja elvált a húsától, így könnyen meghámozhatóvá vált. Míg a paprika sült, közben

30 dkg paradicsomot meghámoztam (a héját bemetszve forró vízbe merítés után), darabosra turmixoltam a paprikahússal együtt, majd

1 kupica (2-3 cl) vörösborecettel és

2 kupica olíva olajjal, valamint val ízesítettem. Pár percig rotyogtattam a hozzávalókat, majd kiforrázott üvegekbe töltöttem. 5 percig a tetejükre állítottam őket, majd 1 napra dunsztba tettem őket.

Azóta már a kóstolásra is sor került és mondhatom, büszke vagyok a végeredményre!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr833205280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cérnamama 2011.09.17. 15:42:05

nagyon szemezek a kisdinnyéddel!Lehet hordós savanyúság közzé is jó lenne...