Na, erre jó pl. hogy írom ezt a blogot. Amikor az ember csak hajigálja a belevalókat és aztán soha többé nem tudja rekonstruálni ugyanazt. Ami persze elsülhet jól is, de jártam már úgy, hogy a másik eshetőség következett be... Szóval ezt a salátát máskor is el tudom majd készíteni. Úgy kezdődött, hogy volt egy kis darab kelkáposztám, ami nem került be a marhahús levesbe. És mert újabban köretként inkább salátákat eszem/ennék, ezért ezúttal is erre gondoltam. Ha pedig kelkáposzta, akkor kömény, nem? Meg alma, hogy azért mégis... És persze citromlé, hogy az alma meg ne barnuljon. No ésés bors. Kóstolás. Picit lehetne édeskésebb, emlékeimben a kínai kel saláta merül fel. De nincs itthon semmilyen gyümölcslé. De van az a "vacak" édes szójaszósz, az majd megédesíti. De ha már a szójaszósznál tartunk, van egy kis gyömbérlekvár is a hűtőben... Most meg már savanyítani kell - balzsamecet...meg lehetne kicsit krémesebb... görög joghurt... Hát így...

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr363272181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.