A szállás tehát rendben, lássuk, mit csináltunk az elmúlt napokban. Ha nem akarom túlbonyolítani, akkor ennyit: reggeli, kirándulás, fürdőzés, vacsora, alvás.

Kicsit részletesebben: nagyon sok alvás után kényelmes reggeli, aztán pár óra jólesően megerőltető túrázás, majd pihentető fűrdőzés, szauna és végül bőséges vacsora.

Még részletesebben: :)

Szóval, első nap a kora délutáni órákban érkeztünk meg és csak a tavat jártuk körbe. Ez nem túl megerőltető dolog, tekintve, hogy kb 1 km az egész sík terepen. Viszont nagyon kellemes. Csend, nyugalom, jó idő, őszi színek. Szép. Végig horgászstégek vannak kialakítva, az ez iránt érdeklődők tehát ne felejtsék otthon a felszerelésüket! Sőt, akár fürdőzni is lehet a tóban, de ettől mi most eltekintettünk...

A második napon Szendehely-Katalinpuszta volt a kiindulópont. Gyönyörűen kialakított kirándulóközpont van itt és egy 5 km-es tanösvány a Gyadai réten keresztül. 

Mi kevesellettük ezt a távot, ezért hozzácsaptunk még egy kis kanyart a Bik forrás felé, de a Naszály-csúcsot (652) nem mertük bevállalni, tekintve, hogy ilyenkor már hamar besötétedik. De hogy ne teljen izgalom nélkül ez a kirándulás sem, valahol elnéztük a jelzéseket, így az immár szokásosnak nevezhető eltévedésünk ezúttal sem maradt el. Bár az eltévedés abban az értelemben, hogy nem tudjuk merre járunk, csupán kb negyedóráig állt fenn, kellett néhány plusz negyedóra a korrigáláshoz... De annyira azért nem fáradtunk el, hogy a túrázás után ne lett volna erőnk még egy kis bowlingozáshoz, biliárdozáshoz Bánkon a Bowling Pizzériában. Pizzát is ettünk persze. Érdekes volt. De ha eltekintettünk a pizzákhoz kapcsolódó várakozásainktól, akkor tulajdonképpen egész jó volt...

A következő napra egy kicsit nagyobb túrát terveztünk be, ha nem is feltétlenül távolságban, mint inkább meredekségben. A cél a Nagy-Hideg-hegy volt (865) a Börzsönyben. Az eltévedést ezúttal rögtön az elején letudtuk, GPS-ünk konkrétan egy turista úton vezetett minket Verőcétől Szokolyáig. Ha nem egy autóba beszerelt szerkezetről lenne szó, azt mondanám, átállítódott gyalogos üzemmódba...  Ez azért nem vette el a kedvünket, sőt kifejezett derültségre adott okot, amikor a férjem félreállt az "útról", hogy ne zavarja a "forgalmat", amikor megálltunk egy kicsit körülnézni. Ezután azonban már zavartalanul telt a nap. A Cseresznyefa parkolóból indultunk a lehető legrövidebb és persze legmeredekebb úton... Mit mondjak, igen jól esett, hogy nyitva volt odafent a menedékház, ahol ehettünk, ihattunk, pihenhettünk. Visszafelé inkább egy hosszabb, kevésbé lejtős utat választottunk...

Az utolsó, immár elutazásunk napján, már nem fért bele túra, tekintve, hogy a lányomat meghatározott időben és helyen le kellett adnunk. Hiába, no, nőnek a gyerekek, vannak már külön hétvégi programjaik is. De ha már így alakult, akkor két rövidebb nézelődést iktattunk be. Egyik a nógrádi vár volt:

A másik pedig egy rövid váci városnézés és egy valamire való gasztroblogger nem hagyhatja ki a Desszertszalont, ha erre jár. Be kell valljam, a családom nem volt elragadtatva tőle. És nem az volt a fő baj, hogy magukat a süteményeket drágálották (azért azt is), inkább az, hogy a körülmények nem tetszettek. A hely szörnyen picike, emiatt kifejezetten kényelmetlen is és jellegtelen volt. A fiúk már a desszertek kinézete, neve, összetevői alapján sem óhajtottak kockáztatni, csak egy-egy franciakrémest ettek, amivel végül is elégedettek voltak. A lányom rendelése a Venise volt, én pedig bevállalósan a Chévre Jostát (kecskesajttal készült...) választottam. Nekem ez kifejezetten ízlett, a többiek pedig kifejezetten szörnyülködtek rajta. A lányom választását mindannyian közepesnek, jellegtelennek találtuk. Szóval, nem tudom. A desszertek tényleg kifejezetten mutatósak, különlegesek. Viszont drágák és minket nem győztek meg, egyikünk sem érezte azt, hogy úristen, ilyen jót még nem ettem. Azért legközelebb, ha erre járok, valamelyik csokis cuccot még csak megkóstolom...

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr203357314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cérnamama 2011.11.10. 09:56:11

Kellemes olvasmány volt a Börzsöny-Cserhát útleírás, szép őszi képekkel.Ja és a vargabéles...40 éve készülök elkészíteni!