Eredetileg nem terveztem az avokádókrémhez semmi különöset (volt itthon friss bagett a körözötthöz), de miután elmaradt az esti programom, végül mégis a konyhában kötöttem ki. A guacamoléhoz mégiscsak a tortilla chips dukál. Bolti változat nem volt itthon, kukorica liszt viszont igen. A sztori pedig a TV Paprikán kiművelődött férjemtől :) Tehát a dolog úgy néz ki, hogy Mexikóban a kukorica a fő népélelmezési cikk, a tésztafélékhez is ezt használják. Önmagában azonban a kukoricaliszt nem túl jól kezelhető, ezért aztán különböző arányban búzaliszttel keverik. Fő kenyérféléjük a tortilla nevezetű lepény, a tortilla chips tulajdonképpen a maradék újrahasznosítása azzal, hogy olajban kisütik. (Ha pedig még ebből is maradna, akkor sajttal, miegyébbel megszórva még a sütőbe is bedugják.) Az éhes csapatra való tekintettel én az első két lépést összevontam és a nyers tésztát rögtön olajbansütöttem meg.

15 dkg kukorica lisztet összekevertem

15 dkg búzaliszttel (legközelebb kipróbálom arányaiban több kukoricával),

egy csipet sóval és

kávéskanálnyi sütőporral. Annyi langyos vizet adtam hozzá, hogy lágy, rugalmas tésztát kapjak. Fél óra pihentetés után diónyi darabokat vettem ki belőle és vékonyra nyújtotam, majd közelítőleg háromszög formájúakra vágtam őket. Forró

olajban (fél ujjnyi vastagon állt az edényben) kis adagokban megsütüttem, majd az egészet egyben besóztam egy tálban és összeforgattam.

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr193447422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.