Az embernek szinte fülig szalad a szája, ahogy kilép a tavaszi napsütésbe. De aztán mégis a hó esik, úgyhogy még tart a tél. Ahogy idebent is, mert a férjem újra beindult a főzéssel, márpedig ha ő főz, az azért ritkán fogyókúrás... Tarja és savanyú káposzta toros káposztában egyesítve. Meglehetősen vegyes a viszonyom ezzel az étellel. Kemény, mócsingos, főtt hús darabokkal a világból ki lehet kergetni, márpedig toros káposzta címszó alatt ilyesmibe is sűrűn bele lehet szaladni. Másrészt a zsírban tocsogó, elviselhetetlenül savanyú vagy sós káposzta sem hoz lázba. Szóval nehéz a kedvemre tenni ebben a műfajban. A férjemnek azonban ezúttal sikerült. A hús sült jellegű volt, omlósan puha, a káposzta kellemesen savanyú és az egész csak pont annyira zsíros, ami ehhez az étlhez elengedhetetlen.

1 kg csontos tarját kisebb darabokra vágott és a csonttal együtt

1 fej hagymán és 

viszonylag sok sertés zsíron párolta majd lesütötte. Közben 

sóval, szemes és őrölt borssal, fokhagymával, babérlevéllel és piros paprikával fűszerezte. Mikor a hús már majdnem készen volt, akkor adott hozzá

1 kg aprós savanyú káposztát és készre főzte. Aki szereti csípőzheti paprikával. Friss pha kenyérrel az igazi.

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr694202798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.