A gyerekek már hiányolták a halat. A tavalyi nagy lelkesedésem némileg alább hagyott. Pontosabban, úgy alakultak a körülmények, hogy nem nagyon állt módomban frisss halhoz jutni, a fagyasztottól pedig már többször elment a kedvem. Most azonban beadtam a derekamat (és bosszakodtam is egy sort...) És persze narancs, mert tart még a 12 kilóból. Az evidens, hogy ha hal, akkor citrom, vagy lime, de most bebizonyosodott, hogy naranccsal is működik. Meg szójaszósszal és gyömbérrel. Eddig ezt az ízvilágot idegennek éreztem a halak esetében, de most revidiálom a nézeteimet. Jó ez!
A halakat besóztam és állni hagytam, ez állítólag segít abban, hogy a halhús ne essen szét. Később borssal, gyömbérrel és reszelt narancshéjjal fűszereztem és bőven meglocsoltam szójaszósszal és narancslével. Kevés vajon átsütöttem őket, majd tettem még egy kis vajat a serpenyőbe és a narancs szeleteket is megsütöttem. A visszamaradó szaftra pici lisztet szórtam, a tálban maradt szójaszószós, narancsos lével felöntve mártást készítettem. Igazán különleges és finom étel lett belőle, ami különlegessége folytán akár az ünnepi asztalon is megállhatja a helyét, gyorsasága viszont hétköznapokon tesz jó szolgálatot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.