Eredetileg azt írtam volna, hogy a második számú kedvenc főzelék, de ez most annyira jól esett, hogy (átmenetileg legalábbis) első számú lett belőle. A második gondolatom pedig az volt, hogy milyen nagyszerű is itthon magamra főzni és mondjuk szerdán délben is olyan ételt enni, ami tökéletes elégedettséggel tölt el. A cukkini főzelék talán nem mindenkinek okozna ekkora örömöt, de a mellé tett bélszín talán még az ő szívüket is megdobogtatná. Mert maradt pár deka még a tatárbifsztekhez vásárolt húsból. Bezony. Egy kis hétköznapi luxus...

1 fej hagymát szálasra vágtam, 

kevés olajon üvegesre pirítottam, majd rádobtam

0.5 kg durvára reszelt cukkinit.

Sóztam, borsoztam, fedő alatt pár perc alatt megpároltam. Megszórtam

1 evőkanál (tönköly) liszttel, aztán adtam hozzá

néhány evőkanál tejfölt és kissé összeforraltam. Kaporral szórtam meg (a fényképezés után).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.