Ki ne ismerné a nagyitól, a szomszéd nénitől stb. az egyszerű lekváros pitét. Amikor nincs szezonja semmilyen gyümölcsnek, drága a túró, vagy épp csak semmi más nincs otthon, de süteménynek ezért lennie kell... Bevallom, nekem ez a süti nem tartozik a kedvenceim közé, inkább kihagyom, ha megúszható sértődés nélkül. Aztán tessék, akasztják a hóhért... Azt hiszem, már években mérhető, amióta ezek a kis formák a fiókban lapulnak. Ezerszer rájuk néztem már, de mindig azt gondoltam, majd legközelebb. És íme, elérkezett a pillanat. Túrós pitét sütöttem és kivételesen éppen "csicsázós" hangulatban voltam, így gondosan levágdostam a tészta széleit, minek következtében egy jelentősebb méretű gombóc maradt végül a kezemben, amit sajnáltam volna kidobni. Ekkor esett a pillantásom újfent a formákra. Aztán a tésztára, aztán megint a formákra. Ez lett belőle. És mint oly sokszor bebizonyosodik, bizony a formai is számít, nem csak a tartalom. Mert ez bizony ízlett!

lekváros mandulás linzertortácska.JPG

A linzertészta receptje itt található. Aztán pedig mindössze annyi történt, hogy a tésztát a kis formákba igazítottam, megkentem

barack lekvárral, majd kiraktam

mandulával. Sütési időt nem tudok, figyeltem :)

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr844716147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.