Az utóbbi hetek a kekszekről szólnak. Részben véletlenül, egyik hozza a másikat maga után, másrészt viszont nagyon is szándékosan. Kamasz gyerekeim kisbaba üzemmódban vannak: 2-3 óránként táplálni kell őket valamivel... Ez a valami gyakran bolti keksz, ami még akkor sem az igazi, ha az ember igyekszik, zabpelyhes, teljes kiőrlésű gabonát is tartalmazóakat választani. Az igazi az, ha pontosan tudom, mi van benne, én tudom szabályozni pl a cukor mennyiségét, minőségét és az egészséges hozzávalók felhasználásában el tudok menni addig a határig, amit még szívesen elfogyasztanak...

Az egészséges hozzávalókban ezúttal nem volt hiány, ennek ellenére(?) olyan gyorsan elfogyott, hogy a fényképezés elmaradt. Miután ismétlés várható, akkor majd pótolom ezt is.

10 dkg kókuszzsírt összeolvaszottam

5 dkg mézzel. Ezt a keveréket ráöntöttem 

7.5 dkg zabpehely,

2.5 dkg darált mandula,

10 dkg liszt,

2.5 dkg teljes kiőrlésű liszt,

2.5 dkg szeletelt mandula

késhegynyi szódabikarbóna,

csipet fahéj és 

5 dkg barna nádcukor és

5 dkg nyírfacukor/eritritol keverékéhez. Összekevertem és annyi

tejet öntöttem még hozzá, hogy jól formázható tésztát kapjak. Diónyi gombócokat készítettem, majd a tepsiben szétnyomtam őket. 175 fokon (légkeverés 155) 12-13 percig sütöttem őket. Kicsit a tepsiben hagytam hűlni, szikkadni, utána tettem rácsra (én egy fém lapátkával szoktam kiszedni a kekszeket, ez könnyen felszedi a leragadt részeket és nem gyűri össze őket). Finom mézes volt az illata, íze és nagyon kellemesek volt benne a sült manduladarabok. 

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr335296908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.