Tudtam, tudtam, tudtam! Tudtam, hogy ez jó lesz. Életem 2. rizottója, az első saját főzés. Azóta már a sokadiknál járok. Nekem nagyon bejött, imádtam az ízét, az állagát, mindent. Férjem ugyan azt mondta, hogy köszöni, neki ebből elég volt ennyi, de én ezt akár magamnak is megfőzöm. No erre nincs szükség, a férjből is rajongó lett időközben. Ráadásul, meggyőződésem, hogy az ő ellenérzése inkább csak a balga módon vásárolt zacskós reszelt parmezánnak (utánzatnak) köszönhető.  Ilyen hibát többet nem követek el.

Ami a lényeg. Olyan volt most ez a főzés, mint egy verseny. Tudtam, hogy felkészültem, tudtam, hogy szeretném, hogy elszánt vagyok - mégis izgultam, hiszen annyi minden közbe jöhet... De nem jött. Vagyis csak az a parmezán a végén, de én kóstoltam közben is :)  Azóta a rizottó főzés is rutinná vált, de azért az továbbra is tény, hogy sok minden mást nem lehet közben csinálni...

 Készítsünk minden hozzávalót a kezünk ügyébe, mert kevergetés közben nem biztos, hogy lesz időnk egy pl. beszakadó dugóval szerencsétlenkedni. Tehát:

Először is előfőztem

50 dkg zöld spárgát

csipet sóval, cukorral, citromlével ízesített vízben. A zöld spárgát nem szükséges meghámozni, csupán a pikkelyeket vágjuk le a szárakról, ill. törjük le a fás végét. (Ezt újabban úgy csinálom, hogy a spárga felső felét/kétharmadát feldarabolva előfőzöm, majd szűrőlapáttal kiszedem. A visszamaradó vízbe teszem a spárgák alsó részeit, szintén darabolva é spárgakrémlevest főzök belőle - nem ám kidobni belőle egy centit sem!)

Egy evőkanál vajon megpirítottam

2 szál felkarikázott újhagymát, majd hozzáadtam

25 dkg kerekszemű rizst. Kicsit átpirítotam, (ilyenkor jöhet bele egy kis bors is) majd merőkanalanként elkezdtem adagolni hozzá

összesen kb 1 l csirke alaplevet. Közben néhány merőkanál után az alaplé helyett

2 dl fehérbort is adtam hozzá. (Első körben kezdjük inkább a borral és utána a leves!)  És a ami a legfontosabb, mindeközben keverni és keverni, mindig csak annyi folyadékot hozzáadva, amit gyorsan magukba is szívnak a rizsszemek. Mikor a rizs már majdnem teljesen puha lett belekevertem a spárgadarabokat, majd

aprított petrezselymet és végül, már a tűzről lehúzva még

egy evőkanál vajat. A

parmezán sajtot ki-ki maga tegye rá, ízlés szerinti mennyiségben (keverjünk egy adagot bele a vajjal együtt. Jó alaposan keverjük át ilyenkor, hogy a krémes mártás kialakulhasson a rizsszemeken) és ne kövessük el azt az ostobaságot, hogy ismeretlen minőségű, zacskós, előre reszelt sajtot szórunk rá... Akkor már inkább egy kis Grana Padano, amit egyszerűbb beszerezni és olcsóbb is.

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterlancfoz.blog.hu/api/trackback/id/tr664504913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.