Nem találom a piacon azt a nénit, akitől eddig a rebarbarát vettem... Szerencsére most már a hiper-szuperekben is hozzá lehet jutni. A most vásárolt rebarbara végre olyan rózsaszínes és kevésbé savanyú, mint amilyenre 20 év előttről emlékeztem. Úgy tűnik, ebből is van többféle. Ráadásul most egy kis epret is kevertem hozzá, így aztán nagyon szép színű lett a rebarbarás morzsám. A tágabb is család megette, de rajongók nem lettek. Ez van, ezzel jár, ha nálam ebédelnek, kénytelenek időnként elviselni a kísérletező kedvemet :) Nekem ízlett, férjnek pici cukor még jól jött volna. Érdekes módon mintha sütés után savanyúbb lett volna, mint nyersen.
Bár alapvetően egyformán készítem ezeket a morzsás dolgokat, most változtattam néhány apróságon.
50 dkg (2 vastagabb és 1 vékonyabb szál) rebarbarát meghámoztam és pár centis darabokra vágtam.
egy marék eperrel kiegészítve kivajazott tálba tettem és megszórtam
3 evőkanál (5 dkg) barna nádcukorral.
A morzsához
20 dkg lisztet összemorzsoltam
12.5 dkg vajjal, majd hozzá kevertem
6 dkg cukrot (nyírfacukor/eritritol),
5 dkg zabpelyhet (ettől ropogósabb lett) és
1 csipet sót. Hőlégkeverés mellett 180 fokon (amúgy 200) sütöttem kb 20 percig.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.