Végre eljutottam a piacra... A szerzemény többek között medvehagyma. És ami jó, az jó, a tavalyi pitét készítettem el ismét, annyi eltéréssel, hogy feta helyett részben zöldfűszeres kecskesajtot használtam, mivel ezt találtam a hűtő egyik eldugott sarkában.

A férjem időtlen idők óta készít nekünk, no és persze magának, karamellizált almát. Reggel, délben és este, desszertnek, vagy csak úgy, egyszerűen, vagy mindenfélével megbolondítva. És nem tudjuk megunni. Ehhez képest a tarte Tatin-ig eddig még nem bírtunk eljutni, pedig az csupán annyival több, hogy egy tészta réteget is sütünk rá. Gyanítom, hogy ennek a hiányosságnak az a bizonyos plusz 20-25 perc volt az oka... Most azonban én készítettem az utolsó télről maradt almákból, desszertnek, így belefért ez a kis idő még. Majd egyszer az igazit is, omlós tésztából, most csak így gyorsan, egyszerűen.

3 evőkanál cukrot és

1 csomag vaniliás cukrot egy serpenyőben karamellizáltam (beleszórtam, békén hagytam, legfeljebb a serpenyőt rázogattam), majd

kb 5 dkg vajat adtam hozzá, aztán pedig a cikkekre vágott

3 nagyobb almát. Kis ideig hagytam az almákat sülni, majd az egészet beborítottam

leveles tésztával, amit előzőleg kinyújtottam és kör alakúra vágtam. A tészta széleit szorosan a serpenyő pereme mellett lenyomkodtam. Irány a 200 fokos sütő 20-25 percre és kész. Ha a serpenyő nyele műanyag, egyszerűen csomagoljuk be több réteg alufóliába - én is így tettem. Azon melegében illesszünk rá egy alkalmas méretű tányért/ tálaló eszközt, majd hirtelen mozdulattal fordítsuk meg, így egy normális süteménynek megfelelően alul lesz a tészta, felül az ízesítő anyag. Langyosan az igazi, hedonistáknak vanília fagylalttal, vagy tejszínhabbal, de csak így magában is isteni.

Már amúltkori halas tésztánál felmerült bennem, hogy legközelebb lazaccal is ki kellene próbálni. Ez is volt a terv, csak aztán nem volt kedvem vásárolni, így a brokkoli helyett ki kellet találnom valamit. Nem volt nehéz, hogy mit, mert újabban minden gondolatom a kis snidlingjeim körül jár... A lazachoz tuti a kapor, a petrezselyem pedig mindenhez jó. Hát így. Szerintem, és a fiam szerint is, nagyon jó lett, a férjemnek nem ízlett. Tény, hogy ő nem nagyon "halas", de a múltkor olyan lelkesen kóstolgatta az eredetileg csak Balázsnak főzött halas tésztát, hogy azt hittem, ezzel már nem lehet baj. Lett. Így járt. 

Hármunknak odatettem főni

30 dkg pennét, közben elkészítettem a mártást.

3 dl tejszínt elkezdtem forralni, kissé besűrítettem, majd beledobtam

30 dkg felkockázott besózott lazacot, valamint a zöldfűszereket:

csipet kaprot, jó sok metélő hagymát, petrezselymet. Pár perc múlva hozzákevertem az al dentére főzött tésztát, reszeltem bele

parmezánt, lazán összekevertem és míg a levest ettük, hagytam hogy a tészta magába szívja a nedvesség egy résztét és teljesen megpuhuljon. Tálaláskor mehet még rá egy kis zöldfűszer, reszelt sajt, de akát egy kis chili is, ha valakinek arra van gusztusa.

A hagyományos magyaros ételeket nem nagyon szoktam variálni. Azok úgy jók, ahogy vannak, ahogy megszoktuk őket. A szükség azonban olykor törvényt bont. Hirtelenjében több emberre kellett főznöm, mit ahányra a rendelkezésre álló hús elég lett volna. Így jött képbe a gomba. Ez mondjuk önmagában még nem lett volna olyan nagy dolog, hiszen van borjú és gombapaprikás is, a kettő összekeverése talán még nem kifejezetten szentségtörés. Csakhogy sem paprika, sem paradicsom nem volt itthon. Ekkor jött az isteni szikra! Ajvár viszont van. És mivel én főztem be, pontosan tudom, hogy főként paprika és paradicsom van benne, az a kis egyéb ez meg az pedig, úgy döntöttem, nem fog kiérződni a végeredményból, csak valami pikáns jó ízt okoz majd. Így is lett. A gombás borjúpaprikás ajvárral finom lett, mindenkinek ízlett, én pedig nem is árultam el, hogy van benne egy kis csavar...

Kevés mangalica zsíron megfonnyasztottam

2 fej apróra vágott hagymát,

sóztam, belekevertem

2 csapott evőkanál pirospaprikát, majd hozzáadtam

1 kg borjú combot, amit kis kockákra vágtam, majd

0,5 kg gombát szintén kisebb darabokra vágva. Ízesítettem

2 evőkanál ajvárral,

2 gerezd reszelt fokhagymával és

kevés frissen őrölt borssal, mert én így szeretem... Fedő alatt, lassú tűzön készre főztem a pörköltet, majd

1 evőkanál lisztet elkevertem

2 dl tejföllel és ezzel habartam be. Ezután már csak éppen összeforraltam, aztán levettem a tűzről és 10-15 percig hagytam, hogy a liszt megfőjön a maradék hőben. Nokedlivel tálaltam, mintha sima paprikás lett volna.

Egy újabb alkotás a lányomtól. Minden alkalommal egyre ügyesebb. Most már például pontosan tudja, milyen állagúnak kell lennie egy muffintésztának, így már bátran felülbírálja a receptet, ha az abban írt folyadékmennyiséget nem találja megfelelőnek. No meg kiegészíti egy kis ezzel-azzal. Leginkább csokival :)

20 dkg puha vajat kikevert

5 dkg cukorral (mert ezt a menyiséget elfelejtette másfélszeresre növelni, tehát inkább 7.5 dkg) ,

15 dkg Nutellával,

3 tojással és

2 dl tejszínnel + egy kis tejjel.

45 dkg lisztet összekevert

1,5 csomag sütőporral,

némi kakaóporral, majd a nedves masszához szitálta. Adott még hozzá

egy kis csokireszeléket is. 200 fokon 20 perc alatt sült meg. 18 db szép süti lett belőle.

Egész délelőtt azon kínlódtam, hogy mit főzzek ebédre. Egyszerűen üres volt a fejem, arra pedig csak pár percem volt, hogy keresgéljek valamit. De egyszerűen nem volt kedvem semmihez. Vannak ilyen napok... Aztán bevásárláskor megláttam a karfiolt és szinte a számban éreztem a krémes besamellel. Úgyhogy jöhettek a karajszeletek és a Dubarry módra. Annyira fellelkesültem hirtelen, hogy nem csak úgy nagyjából csináltam, ahogy egyébként szoktam, hanem az "igazit". Ez igazából két dologban jelentet eltérést. Egyrészt tojássárgája került a besamelbe, amivel máris készen lett a Mornay mártás, másrészt Gruyere sajttal, ami mégiscsak egy másik kategória, mint mondjuk a trapista...

Recept itt, a fentiekben jelzett kiegészítésekkel együtt.

Rizskoch, avagy rizsfelfújt. Ez is gyermekkorom egyik meghatározó íze. Ennek ellenére nem anyukámtól tanultam meg, hanem magamtól kísérleteztem ki az övéhez nagyon hasonlító, de mégis kissé eltérő receptet. Egyikünk sem tesz bele például lisztet, de én több tojással készítem ő. Egyik beszélgetésünkkor pedig az is kiderült, hogy ezt az ő anyukája készített annak idején, tőle tanulta, nem az apai nagymamámtól, ahogyan ezt korábban gondoltam valamiért. Akkoriban ők kerek formában sütötték és úgy is szeletelték, mint egy tortát és ténylegesen is süteményként fogyasztották, nem afféle tartalmas leves utáni második fogásként, ahogyan mi szoktuk. 

Az elkészítése egyáltalán nem bonyolult, úgy kezdődik, mintha tejberizst főznénk.

1 nagy csésze, kb. 30 dkg, (lehetőleg gömbölyű szemű) rizst felteszünk főni

kb. 9 dl tejbe, így a rizsszemek puhára főnek, lesz egy kis "szaftja", de nem túl sok. Egyes szakácskönyvekben, blogokon javasolják, hogy először vízben kezdjük el főzni a rizst, de én ennek nem sok értelmét látom. Annak viszont igen, hogy 

egy csipet sóval,

egy kanál (nyírfa)cukorral és 

fél rúd vaníliával (kettévágva, magokat belekaparva, de a hüvelyeket is beletéve) ízesítsük a tejet. (Jobb híján, természetesen, sima bolti vaníliás cukor is használható) Az elején közepes lángon, többet kavargatva, fedő nélkül, félidőtől egészen alacsony lángon, ritkán kavarva, fedő alatt szoktam főzni. Aztán kissé félre teszem és hagyom langyosra hűlni, hogy a bele kerülő tojás ne főjön meg rögtön, mert akkor nem fogja megemelni a felfújtat. Tehát a langyos rizshez keverek

2 evőkanál cukrot ( kb 6 dkg),

1 evőkanál vajat (2-3 dkg), ízesítem 

reszelt citromhéjjal és/vagy mazsolával, esetleg egyéb aszalt gyümölccsel. Bevallom, ez utóbbival még nem próbáltam, de ahogy így belegondolok, egy kis fehérborban áztatott sárgabarack nem lehet rossz benne... Belekerül még 

4 tojás sárgája és jól összekeverem. Ilyenkor szoktam egyébként eltávolítani a vanília hüvelyeket. A

4 tojás fehérjét felverem, majd óvatosan a masszához keverem. Kivajazott és morzsázott 20x30-as tepsiben sütöm, 200 fokon, amíg szépen meg nem emelkedik és aranybarnára sül. Hagyhatjuk a tepsiben is kihűlni, majd ott felvágva onnan is tálható. De ha 10-15 perc múlva egy szép tálcára borítjuk, akkor mutatósabban tálalható, akár egyszerűen csak porcukorral, akár friss, vagy fagyasztott gyümölcsökkel, netán csokoládéval... Én ezt nem szoktam túlcifrázni, marad a tepsiben és négyen háromféleképpen esszük, ki porcukorral, ki málnaszörppel, ki pedig lekvárral.

Újabb maradék hasznosítási projekt. Főtt sonka még mindig és krumplipüré már megint. A kissé ráérősebb hangulat (több mázsa vasalnivaló...) miatt pedig ezúttal a gyorsabb sütőporos megoldás helyett a lassabb, ám véleményem szerint finomabb, kelt tésztás változat. Mondjuk, azt is jó lenne megtudni egyszer, hogy mitől is muffin a muffin. A formától, vagy a tésztától? Végül is, pogácsaként is süthettem volna, de tény, hogy így azért egyszerűbb volt. A végeremény egy remek állagú, mutatós kis süti lett. Az ízével sem volt semmi baj, egyszerűen jobban nézett ki, mint amilyen íze lett. Ezzel együtt bármikor megismételném!

25 dkg lisztet összekevertem

kb 20 dkg krumplipürével

1 tojással,

1 dl tejben felfuttatott

3.5 gramm szárított élesztővel (fél csomag) és

kb 5 dkg vajjal. Előbb dagasztókarral, majd kézzel dolgoztam össze tésztát, aztán belekerült

1 csapott evőkanál só,

5 dkg reszelt sajt,

5 dkg apróra vágott főtt sonka, valamint

snidling és petrezselyem. Ezekkel is jól összegyúrtam a lágy, kalácsszerű tésztát, majd 20-30 percig kelesztettem, amihez a kissé megmelegített sütőt használtam, így elég gyorsan ment a dolog. Ekkor kissé átgyúrtam a tésztát, majd kivajazott muffinformákba adagoltam. A sütőt 200 fokra melegítettem, miközben a sütik a formában keltek tovább, ekor már természetesen nem a sütőben... Kb 25 percig sültek.

Vagy még inkább húsvét utáni. Két okból is. Egyrészt a maradék főtt sonka, főtt tojás és torma miatt, másrészt pedig ráfér az emberre némi könnyedség az ünnepi trakta után. Nekem hihetetlenül jól esett, nem hiányzott hozzá semmilyen kenyérféle mégis jól laktam, miközben az íze hozta az igazi húsvéti hangulatot.

Hozzáalók 1 személyre:

jégsaláta alapra

főtt sonka kockák kerültek, a tányéron körbe pedig cikkekre vágott

1 főtt tojás,

1 paradicsom,

retek. Öntetnek

ecetes tormát kevertem össze tejföllel, díszítésül

snidlinget használtam, ami immár őserdőként burjánzik az ablakban a valentín napi vetés után.

Sajnos lemaradtunk az idei első két szép hétvégéről, de most már nem bírták tovább a fiúk. Egy kis szél, felhő, hűvös idő nem számít, itt pedig bográcsozás, grillezés lesz, akárki meglássa... Az apropót a sógorom születésnapja szolgáltatta. Íme a felhozatal:

lebbencsleves bográcsban

mustáros pácolt sertéstarja és zöldségek

parázsban sült krumpli

saláta

hermelin (pácolt camambert prágai módra)

csirke combok és mell

és mindezek együtt

Mikor megláttam EZT a receptet, azonnal tudtam, hogy megcsinálom. A kérdés legfeljebb annyi lehetett, hogy mikor. Ahhoz képest, hogy vannak évek óta dédelgetett főzési terveim, erre viszonylag gyorsan sor került. Igazából már a hagymából is emiatt vettem a szokásosnál többet. És bár a gyerekek nyersen szeretik az újhagymát, azért volt rá egy fogadásom, hogy ezt így nem fogják megenni, vagy legalábbis szeretni. Szerencsére volt az előző napi ebédből egy kis bolognai szósz, amit viszont szerintem hidegen, kenyérre kenve is megennének akár... Úgyhogy mindenki elégedett volt, a lepény kifejezetten finom lett mindkét feltéttel, ráadásul kész leveles tészta felhasználásával ez a 3 perces vacsorák közé tartozik, ami azért nem utolsó szempont. Figyelem! A tészta zsírossága miatt jóféle pálinka az étkezés előtt és/vagy száraz bor mellé, kötelező :)

Egy nagy tepsibe méretezve kinyújtottam

50 dkg leveles tésztát. Kissé megszurkáltam, hogy sülés közben ne púposodjon fel. A tészta felét megkentem

2 evőkanál dijoni mustár és

1 evőkanál méz keverékével, a másikat pedig bolognai szósszal. Az egészet meghintettem összesen

kb 25-30 dkg reszelt sajttal, A mézes-mustáros térfélre fektettem az

újhagyma szálakat

bacon csíkokkal felváltva. Ez az eredeti receptben nem szerepelt, de a kommentek nyomán én úgy döntöttem, teszek, ráadásul pont ennyi volt itthon egy bontott csomagban. Forró sütőben kb 25 percet sült. Szerintem hidegen is jó lehet, de ezt nem volt esély kipróbálni...

Rászántam pár percet, de nem sikerült kiderítenem, miért is bácskai a rizses hús. Tippem szerint azért, amiért a rácponyt rác. Jó sok paprika és paradicsom felhasználásával készül, ahogyan az "ott délen" szokás... Egyébként pedig egy nagyszerű menzakaja, amit meglepően nehéz jól elkészíteni. Pontosabban csak egy nehézség van benne: mennyi víz kerüljön bele? Szaftos legyen, de ne málljon szét, de ami igazán fontos, semmiképpen se legyen száraz. Ez ügyben valószínűleg csak a tapasztalat segít... Mondjuk az évi egyszeri főzés ezen nem segít, de azért határozottan jó az irány. Ráadásul nagy nehezen arra is rájöttem, mi a teeendő akkor, ha a fiam aki egyébként imádja a pörkölteket és főleg a rizset, ebben a formában egyiket sem hajlandó megenni. Amikor a hús elkészül, az ő adagját kiveszem, aztán tunkolhatja kenyérrel. Mondjuk így se rossz...

Maga a recept nem igazán bonyolult: pörköltet főzünk sok paprikával, paradicsommal (télen eltett lecsóval), a szokásosnál több pirospaprikával, majd ha a hús megpuhult, a levébe belefőzzük a rizset is. Körülbelül fele mennyiségű rizs szükséges hozzá, mint hús, tehát fél kiló húshoz 25 dkg rizs. Folyadékkal pedig nagyjából úgy számolhatunk, hogy a rizshez képest egy egység lé a pörkölt leve legyen, ehhez jön még 1.5-2 egység víz. Kevergetni nem kell, csak egyszer, félidőben, hogy egyenletes legyen a hús és a rizs eloszlása. Kedvenc savanyúságunkkal fogyasszuk, mi ezútal kisdinnyével, nyáron pedig kovászos uborkával.

Egy "sorsfordító" vacsora. Ezzel minősítettem a férjet egészségessé egy hosszadalmasabb betegség után. Természetesen a legkevésbé sem fogyókúrás, de hálistennek egy kiadós futás után került elém ez a tányér, így mérsékelt lelkiismeretfurdalással ettem meg végül a lapcsánkát tükörtojással, sült virslivel, fokhagymás tejföllel, no meg némi salátával...

Itt a medvehagyma szezon ismét, íme egy kis gyűjtemény az eddigiekből:

Medvehagyma-krémleves

Medvehagymás-fetás lepény

Almás, hagymás csirkecombok medvehagymával

Medvehagymás pogácsa

Medvehagymás nyúlpecsenye

A narancsos hal óta tudom, hogy a halat is tényleg bármivel lehet enni. Medvehagymával meg, naná! Még mindig volt egy kis maradék fagyasztott, most már tényleg muszáj volt elhasznáni. Nem cifráztam túl a dolgot, egy hétköznapi 20 perces ebéd nem erről szól. Aztán meg tényleg nagyon finom lett, jól illett össze a hal és a medvehagyma. Az pedig külön jóérzéssel töltött el, hogy ismét egy egészségesnek titulálható étel készült a konyhámban.

A halat - ezúttal afrikai harcsát, de használhatunk bármilyet - sóztam, citromos borsoztam, meghintettem egy kis liszttel majd kevés vajon megsütöttem. Azért szeretem így csinálni, mert a liszttől sokkal ropogósabbra sül a hal, a vajtól pedig jobb íze lesz. Mikor elkészült, kicsit félretettem, amíg elkészítettem a mártást. Ugyanabba a serpenyőbe, amelyikben a hal sült tettem még egy kis vajat, majd a fagyasztott, de már kiengedett medvehagymát. Kis ideig pároltam, közben sóval, borssal, szerecsendióval fűszereztem. Kevés liszttel ezt is meghintettem, majd főzőtejszínnel engedtem fel és pár perc főzés után a sült hallal tálaltam.

Vagy legalábbis akár főzeléknek is nevezhetjük. De nem is ez a lényeg, hanem a friss tavaszi íz. És szokásomhoz híven a főzelék nálam a legkevésbé sem jelent valami csirízes lében úszó fonnyadt zöldséget..

10 dkg főtt sonkát

kevés vajon átpirítottam, majd

2 szál újhagymát is rádobtam felkarikázva. Ezután jött

2 karalábé meghámozva, kis kockákra vágva.

Sóztam, borsoztam ás

kevés csirke alaplével megpároltam.

kevés liszttel megszórtam és

tejföllel kevertem el. Bőven megszórtam

vágott petrezselyemmel. Akár köretként, akár csak önmagában nagyon finom, ebből a mennyiségből 2 nagy adag lett.

Egy igazi nagy kedvenc Magyaroszágon. Nem sok emberrel találkoztam még, aki ne szerette volna. És mindenkinek van egy kedvenc helye, ahol szerinte a legjobb somlóit csinálják az egész országban... Ezek a helyek azonban az utóbbi évtizedekben sajnos egyre kevesebben lettek, az országot eluraló kicsinyesség, nemtörődömség, hozzá nem értés következtében. Ugyan melyikünk ne futott volna már bele olyan somlóiba, amelyik csalódást okozott... Mert száraz volt, túl édes, túl keserű, avas a dió, vagy nem is volt benne és a sok műhabról már ne is beszéljünk! Nem véletlen persze, hogy az emberek nagyobb részt cukrászdákban esznek ilyet, mert valljuk be, elég macerás az otthoni elkészítése. De ha csalódásmentes finomságot szeretnénk, akkor vágjunk csak bele! Ugyanazzal a 2-3 órányi szöszmötöléssel hatalmas adag készíthető, ami egy bizonyos ponton a fagyasztást is kitűnően bírja, így legközelebb szinte munka nélkül juthatunk hozzá :)

Lássuk először is a tésztát, ami háromféle piskótából áll:

sima: 3 tojás, 10 dkg cukor, 10 dkg liszt

kakaós: 3 tojás, 10 dkg cukor, 8 dkg liszt, 2 dkg kakaópor

diós: 3 tojás, 10 dkg cukor, 5 dkg liszt, 5 dkg dió darálva

A piskótákat én az anyukám módszerével készítem. Előszöt is a tojásfehérjéket verem kemény habbá, a cukrot félkemény állapotban hozzáadva, ezután adom hozzá a tojás sárgájákat egyesével, végül a lisztet szitálom hozzá a tésztához, de ekkor már csak lazán keverem össze, nem habverővel. Ha így járunk el, nem szükséges sütőport adni hozzá, de a biztonság kedvéért végül is egy-egy késhegyni adható. Ezt a mennyiséget én egy 20x30-as tepsiben sütöttem, így azonban ketté kellett vágni a lapokat, ha nagyobbat választunk, akkor ezt megspórolhatjuk. A piskótát 180-200 fokon süthetjük, ezek a vékony lapok gyorsan megvannak, figyeljünk rájuk.

Következik a vaníliás krém:

7 dl tejet felforralunk

1 vaniliarúddal (felhasítva, a magikat kikaparva), majd hagyjuk langyosra hűlni.

6 tojás sárgáját habosra keverjük

22,5 dkg cukorral, apránként hozzáadunk

7.5 dkg lisztet, majd

0.5 dl tejet. Lassan hozzákeverjük a vaníliás tejet, majd a lábasba visszöntve mérsékelt tűzön néhány percig főzzük, míg besűrűsödik.

Aztán a szirup, amihez nem tudok pontos mennyiségeket írni. Vizet forralunk cukorral, majd ízlés szerint rummal, reszelt citrom és narancshéjjal ízesítjük.

Összeállítjuk a süteményt, amely aztán ebben az állapotban kitűnően fagyasztható!

A piskótalapokat bőven megöntözzük a sziruppal, megszórjuk mazsolával és durvára vágott dióval, megkenjük a vaníliás krémmel. Az utolsó piskótalap tetejét megkenjük baracklekvárral, majd bőven meghintjük kakaóporral.

Tálaláskor a süteményből "galuskákat" szaggatunk, majd csokoládémártással és tejszínhabbal tálaljuk.

A csokimártást ezúttal 1 tábla étcsokoládé felolvasztásával és vízzel hígításával készítettem, némi cukorral édesítve még és rummal ízesítve. Bevallom, nekem ez nem ízlett annyira, egyszerűen túl édesnek találtam, legközelebb kakaóporból fogom készíteni.

Ebből a mennyiségből legalább 15-20 adag desszert lesz (bár nem számoltam utána pontosan...)

Bevallom, nem nagyon szeretem a házi likőröket (igazából a nem háziakat sem annyira... ). Ittam már olyat, ami nem volt rossz, de gyakorta érzem rajta a tiszta szesz szúrós ízét, az meg nem olyan jó, szerintem. Az elmúlt évben viszont rákaptam a Limoncellora, ami egy olasz citromlikőr. Itt jelzem kedves ismerőseimnek, hogy aki az Amalfi tengerparton jár legközelebb, az legyen kedves hozni nekem egy igazit! Tréfát félre téve. Itt volt ez a sok kezeletlen narancshéj, nem hagytam őket kidobni, gyűjtögettem őket, majd lesz vele valami jelszóval. És egy részéből végül likőr lett a Limoncello mintájára, csak nem cirom, hanem narancshéjjal és nem tiszta alkohollal, hanem rum alapon. A másik részéből pedig kandírozott narancshéj. A kettő egyszerre készült, némi összefüggésben is egymással, így most egy helyre írom őket.

Kb 0.5 liter (fehér)rumot egy befőttes üvegbe öntöttem és telepakoltam narancshéjjal. Majd egy hétig áztak így együtt, míg végül újra időm lett foglakozni a dologgal. Ekkor a narancshéjakat kivettem az alkoholból és némi narancsos cukorsziruppal hígitottam, édesítettem, hogy végül egy kellemesen édeskés, erőteljesen narancsos ízű italt kaptam, de a citrus íz mögött nem a tiszta alkohol, hanem a rum aromája érződik, az alkohol fok pedig végül 28%-os lett. Gyakorlatilag azonnal használatba is vettem, például somlói galuska készítéséhez. A narancsos szirup pedig a kandírozott narancshéj készítése során keletkezett.

A meghámozott narancsok héját eleinte úgy tettem el, hogy gondosan kivágtam a fehér részeket (a likőrhöz is ilyet áztattam), később azonban nem volt már ehhez türelmem. És igazából ezzel az egész kandírozással eléggé bajban voltam, hogy hogyan is csináljam. Végül amellett döntöttem, hogy

1 liter vízhez 0.5 kg cukrot adtam, ebből készítettem szirupot és ebben főztem a narnacshéjakat (azokat is, amelyeket a rumből vettem ki) mintegy 2.5 órán át. Közben a lé erőteljesen besűrűsödött, ezzel készítettem aztán a likőrt. A narancshéjakat kiszedtem a cukros léből és rácsra kiszedve pár napig szárítottam, majd daraboltam és üvegekbe töltöttem. A tapasztalat az lett, hogy jobbak lettek azok a héjak, amiről nem vágtam le a fehér részt. Jobb lett az állaga és az íze is. Az üveg kinyitásakor pedig átható narancsillat járja át a környéket, én pedig rájárok csemegézni...

A férjem véletlenül bontotta ki ezt az ajváros üveget, de ha már így történt, akkor nincs mese, használni kell. Akár sült csirkéhez is, miért ne? Ezúttal mártásosra készítettem, finom lett. Tulajdonképpen a paprikás csirkére emlékeztetett, de mégsem. Az egyik kedvencem volt mostanában.

A csirkedarabokat sóztam, borsoztam, majd bőrös részükkel lefelé a forró serpenyőbe tettem. Dobtam melléjük pár gerezd zúzott fokhagymát és minden húsdarabra kanalaztam egy jó adag ajvárt. Mikor a bőr megpirult, a megfordítottam őket és meghintettem pirospaprikával. Mérsékeltem a hőt, befedtem és puhára pároltam, majd a bőrt még egy picit átpirítottam. A húsdarabokat kivettem és a visszamaradt pecsenyelét néhány kanál tejszínnel átforraltam, ezt a mártást kínáltam aztán a sült csirkéhez.

A múltkor citromosan készült, most pedig naranccsal. Ahogy sejtettem, így is isteni és pont ugyanannyira egyszerű :)

Recept itt!

Nem akarom felfedezni a spanyolviaszt. Egyszerűen csak leírom ide, hogy itt legyen. Sokáig szkeptikus voltam az alaplevekkel. Mert hogy micsoda macera, meg hol tárolom és nem is olyan nagy szám. De az idő múltával nőtt a kíváncsiságom és egyre nagyobb ellenérzésekkel viseltettem a leveskockák iránt, így aztán kb fél éve, egy éve elkezdtem én is az alaplégyártást. Ha jól szervezi az ember a dolgot, akkor nem olyan nagy macera és ha nem ipari méretekben gondolkodunk, akkor a tárolás is megoldható. Egész más íze lesz mindennek, ha alaplével készítjük! Amihez eddig nem használtam leveskockát, most pedig alaplével készítem (pl. gombaleves), azoknak sokkal teltebb, gazdagabb íze lesz. A krémleveseknél viszont kellett egy kis idő, amíg leszoktunk a nátrium glutamát erőteljes ízéről... De most már jól megvagyunk nélküle. Érdekes módon egyébként nekem hiányzott a legjobban a leveskocka íz, a többiek sokkal simábban vették az átállást.

Én úgy szoktam, hogy amikor egyébként is nagyobb főzést rendezek, akkor odateszek egy alaplevet is. Tulajdonképpen pont úgy készül, mint a húsleves, csak nem annyira hús, mint inkább csontos részek vannak benne. Innen művelődtem (meg persze máshonnan is), olvassatok utána ti is.

Végül én nagyjából így csinálom, de van egy kis ahogy esik úgy puffan jellege a dolognak, attól függően, hogy pont mi és menyi is kerül bele aznap...

A csirkecsontokat (nálam jellemzően csirke mellcsont, farhát, szárnytő, olykor a kifilézett comb csontja) megmosom, hideg vízben felteszem főni. Ha felforrt, mérséklem a hőt, leszedegetem a habját és ízesítem a lét:

sóval, szemes borssal, 1-2 babérlevéllel, 1-2 gerezd fokhagymával, 1 fej vöröshagymával, ha éppen van itthon, akor egy darabka póréval is. Kerülnek bele zöldségek: 1-2 sárgarépa, petrezselyem, darabka zeller, karalábé, zöldnek pedig petrezselyemlevél és lestyán. Bátrabbak tehetnek bele kakukkfüvet, rozmaringot is, de ezekkel sokkal erőteljesebb lesz az íze, véleményem szerint így korlátozottabb körben felhasználható. Kb 3 óra lassú főzés után késznek nyilvánítóm és leszűröm. Dobozokba töltöm és hűtőbe teszem addig, amíg a tetején a zsír meg nem dermed, akkor aztán könnyen leszedhető. Ezután következik a fagyasztás kb 1 literes adagokban. Egy ilyen főzés alkalmával általában 2 doboz fagyasztandó adag keletkezik, a harmadikat vagy megesszük azon frissiben levesként, vagy 1-2 napon belül felhasználom.

A csontokról leszedegetett hús és a zöldségek sem vesznek kárba,hús és zöldségkrémet készítek belőle, pár napig akkor tartósítószer (és minden egyéb)mentes és persze finom reggelik, vacsorák lesznek belőlük.

Eredetileg a múltkori brokkolis tészta készült volna, de a fiam halat kívánt. Elvileg ő a tonhalas, paradicsomos verzióra gondolt, de én átkombináltam a dolgokat -hamár a férjem azt a brokkolis tésztát kapja. Amibe ezúttal került egy kis tejszín is és erről én inkább friss (mármint fagyasztott) halra asszociáltam. Így jött össze ez a tészta, ami így is pár perces volt és nagyon finom.

A halat csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam, kicsit megszórtam liszttel. Kevés vajon hirtelen átsütöttem, közben citromlével ízesítettem, majd felengedtem egy kis tejszínnel  és azzal is átforraltam. Mindez összesen néhány percig tartott, a kis haldarabok villámgyorsan átsülnek, főnek és sokat kevergetni sem érdemes, mert ösze is törik. A kifőtt tésztát átmeregettem a halhoz, hozzáadtam a párolt brokkolirózsákat is, picit átforgattam és kész. A fénykép után még egy kis parmezán is került rá, nagyon ízlett, nem is értem, hogy ez a halas változat hogy nem jutott eszembe korábban...

Pár hete olvastam egy vajtesztet a Díványon, de be sem linkelem, olyan vacak volt. Almát körtével összehasonlítani, miközben ugyanannyi pontot számít a csomagolás, mint az íz... Nagyon tudományos én sem leszek, ellenben teljesen szubjekltív :) De néhány dologra azért odafigyeltem. Kizárólag a min. 80-82% zsírtartalmú vajakat vizsgálgattam, első menetben a Spar kínálatát csak magam, másodszorra a Tescos választékot a gyerekek bevonásával. Azért ezek, mert jellemzően itt vásárolok, a közeli kisboltban pedig amúgy is Nádudvarit veszek. Egyetlen termék sem tartalmazott adalékanyagot (színezéket, stb.), mindből a sózatlan változatot választottam és mind papírcsomagolású volt. Összesen 13 vajat kóstoltunk meg és a következőket tapasztaltuk.

1. Az Alföld Tej (HU 260) termékét 3 különböző csomagolásban vásárolhatjuk meg: Magyar vajként (2.240 Ft/kg), S-Budget néven a Spar saját márkásaként (1.774 Ft/kg), valamint a Tesco 10 dkg-os sajátmárkásakánt (1.790 Ft/kg). Volt még egy átfedés a tesztben, mindkét boltból vettem Meggle vajat, az egyikben minit, a másikban 20 dkg-osat. Összesen tehát 10 különféle gyármányt kóstoltunk: 5 külföldit és 5 magyart.

 2. A magyar vajak jelentősen eltérnek a külföldiektől, mind színben (sokkal világosabbak), mind állagban (keményebbek), mind ízben (vizeseb érzetűek). Ennek oka valószínűleg abban kereshető, hogy a magyarországi éghajlati viszonyok nem tökéletesen megfelelőek a jó minőségű tejtermeléshez - rövid ideig áll rendelkezésre friss zöld takarmány. Azt nem tudom és nem is jártam utána, hogy technológiában van-e komoly eltérés.

3. Mi a magyar vajakon nőttünk fel és úgy tűnik, ez jelentősen maghatározza az ízlésünket, mert nekünk ezek ízlettek jobban.

És most lássuk, mit tapasztaltunk.

S-Budget (Spar), 10 dkg - magyar - 1.774 Ft/kg: világos szín, kemény állag, kicsit vizes érzet, enyhe, de jó íz.

Tesco vaj, 10 dkg- magyar - 1.790 Ft/kg: ugyanaz, mint az előző

Tesco vaj, 25 dkg - magyar - 2.156 Ft/kg: vilgos szín, kemény állag, nagyon enyhe íz, de az kellemes.

Magyar vaj, 10 dkg - magyar - 2.240 Ft/kg: ugyanaz, mint az első kettő

Kunsági vaj, 10 dkg - magyar - 2.790 Ft/kg: világos szín, kemény, nagyon enyhe íz

Nádudvari vaj, 10 dkg - magyar - 2.890 Ft/kg: világos szín, kemény, nagyon kellemes, közepesen erőteljes vaj íz, kedvencünk lett.

Rochefort, 10 dkg - belga - 2.990 Ft/kg: enyhén sárgás, nagyon puha és kifejezetten rossz ízűnek tűnt!

Meggle márkázott vaj, 20 dkg - német - 2.995 Ft/kg: enyhén sárgás szín, puhább tapintás, a hagyományos magyar vaj íz krémesebb kiadásban, ezt is nagyon szerettük.

Polders, 25 dkg - belga - 3.076 Ft/kg: sárgás, puha, kicsit savanykás ízű, nem győzött meg

Lurpak, 20 dkg - dán - 3.095 Ft/kg (akciós volt): közepesen sárga és puha, nekem nagyon ízlett!

Mizo teavaj, 10 dkg - magyar - 3.290 Ft/kg: világos, kemény, jó ízű, de nekünk a Nádudvari jobban ízlett.

Kerrygold, 20 dkg - ír -3.695 Ft/kg: erősen sárga, puha és vélemény szerint tökéletes margarin íz, ami nekem nagyon nem bejövős.

Összefoglalva: hétköznap, kenyérre kenni Nádudvari, különleges alkalomra Lurpak, sütéshez, főzéshez S-Budget. (feltéve, hogy nem a vaj a dolog lényege, mert akkor megint csak a Lurpak)

Hogyan is kezdjem... Az értekezéssel arról, hogy a magyar konyhából vajon miért hiányzik a friss sajt fogalma? Vagy azzal, hogy mennyire szeretném már végre Michael Roux Tésztavarázs című könyvét? Esetleg ecseteljem azt, hogy 20 éves gyakorlat ide vagy oda, az ember lánya ordas hibákat képes elkövetni a konyhában? Ez utóbbival inkább mégsem. Na jó, mégis. Szóval néha tényleg nem értem magamat. Hogy miközben pontosan tudom a recept olvasásakor, hogy mi az, ami biztosan nem fog működni és mi az, ami kétesélyes, hogyan vagyok képes olyan hibát elkövetni, hogy a vaksütés befejeztével a nehezéket nem kiöntjük, hanem óvatosan kiszedjük a formából. Én öntöttem. Naná, hogy a félig sült tésztával együtt... De minő szerencse, hogy a paté sablée alaptészta harmada kimaradt, így villámgyorsan újrázhattam, azzal az engedménnyel, hogy a tortának így nem lett oldala, csak alja. Nem mondom, hogy nem hiányzott, különös tekintettel arra, hogy ez a tészta eszméletlen jó - és persze kimondhatatlanul hízlaló.

Aztán most át is térhetünk a friss sajt problematikára. Rejtélyes okból kifolyólag a magyar konyha egyetlen friss sajtféleséget ismer: a szemcsés túrót. Ami jó is persze, de emellett számos más dolog is létezik. Mármint máshol a világon. Így aztán, mi magyarok értetlenül állunk a német Kasekuchen és az angol cheesecake előtt, hogy aztán a többség rögtön ezután szerelembe is essen, ha eljut a megkóstolásig. Ha pedig reprodukálni szeretnénk, akkor csak állunk tétován, hogy az itthon fellelhető krémsajt választékból mit is válasszunk. A Camping tömlős sajtot? Ezt inkább ne... Általában a Philadelphia krémsajtot szokták ajánlani erre a célra, de igazából ennél több lehetőségünk van. Ott van mindjárt a mascarpone, ami lassan már a legkisebb üzletek kínálatába is beszivárog, de megoldható a dolog a normál túró krémesítésével is, ami egy kézi mixer bevetésével pár másodpercig tart. Valamint használhatjuk az előbb említett lehetőségek bármely arányú keverékét. Egyszer talán érdemes lenne egy teszt sütést csinálni, hogy végül is melyikkel a legjobb.

És most lássuk, hogy mit műveltem én:

Először is elkészítettem a paté sablée alaptésztát Michael Roux útmutatásai alapján. Ehhez meg sem kellett már vennem a könyvet, mostanra gyakorlatilag az összes gasztroblogger oldalán ott a recept. Mostantól az enyémen is.

250 gramm lisztet összedolgozunk

200 gramm puha vajjal,

100 gramm cukorral,

csipet sóval és

2 tojás sárgájával. Legalább fél órára hűtőbe tesszük. Annyit azért megjegyeznék, hogy ezzel a tésztával nem egyszerű ám dolgozni, mert törik és szakad, meg ragad. Nekem az vált be, hogy szilikon lapon folpack alatt nyújtom, ezzel elkerülöm a ragadást, a hajlékony lap segítségével pedig viszonylag könnyen a kívánt formába varázsolható a tészta. Nekem a 23-24 centis kapcsos tortaformámhoz ennek a tésztamennyiségnek bő fele/kétharmada kellet. 20 percig vakon sütjük (sütöpapírral takarjuk a tésztát és valamilyen nehezékkel töltjük meg, hogy a tészta ne púposodjon fel (hüvelyes, bab, borsó, lencse, de kaphatók erre a célra kerámiagolyók is), majd 5 percig anélkül (a nehezéket nem kiönteni, hanem óvatosan kikanalazni!!). Hagyjuk legalább langyosra hülni, közben a sütő hőfokát vegyük vissza 140 fokra és készítsük el a tölteléket.

A krémsajt töltelék narancs ízesítéssel így készült:

25 dkg túrót krémesítettem, majd összekevertem

50 dkg mascarponéval és

25 dkg Philadelphia krémsajttal. Ezután ezt az egészet kikevertem

20 dkg cukorral,

4 tojás sárgájával,

4 narancs reszelt héjával és levével (pontosabban csak 2 dl mertem felhasználni, de talán ez is sok volt), majd lazán összeforgattam

4 tojásfehérjéből készült habbal. A masszát a tortaformába öntöttem - sok lett, legközelebb a 3/4-e is elég - és 2 órán át sütöttem. Lehet, hogy ez is sok volt, de nem mertem hamarabb kivenni. Szóval. A torta igen finom lett. De az állagával egyáltalán nem voltam megelégedve. A végén már a vadiúj csomtozókésemmel szeleteltem, mert ez volt a legvékonyabb pengéjű éles kés itthon, de még  így is nehéz volt normálisan vágni, mert hullott, morzsálódott szét... Túl sokáig sütöttem, vagy sok volt bele a narancslé, vagy kevés a tojás? No, majd legközelebb...

Rá volt ugyan írva a zacskóra, hogy a hús májjal együtt van, de arra azért nem számítottam, hogy az 1,25 kg-os nyúlból végül is 25 dkg máj lesz... No mindegy, végül is a férjem is és én is szeretjük a májat, nagy baj csak nem lesz belőle. Természetesen nem lett, különös tekintettel arra, hogy a nyúlmáj finom. Kinézetre hasonlít a csirkemájra (csak egy kicsit nagyobb), íze engem inkább a borjúéra emlékeztetett. Mivel a gyerekekre máj ügyben nem számíthatok, ezért hirtelen kétféle étel is készült belőle. Egyrész májgombócleves, másrészt pedig májkrém. Mindkettő igen jól sikerült, már nem is bántam annyira az "átvágást"... 

A májgombócokhoz

kb 12 dkg májat apróra vágtam - úgy, mintha petrezselymet aprítanék - aztán elkevertem

1 tojással,

3 evőkanál zsemlemorzsával,

3 evőkanál búzadarával, fűszereztem

sóval, borssal, petrezselyemmel, majd egy fél órát állni hagytam. Ezután a masszából kiskanállal adagolva a gombócokat, egyszerűen

1 liter csirke alaplében megfőztem. Nekem picit kemények lettek, ennek még utána kell néznem, mi lehet az oka, de az íze nagyon jó volt.

A máj másik feléből fűszeres házi májkrém lett, a következő képpen:

Kevés vajon

2 szál újhagymát pirítottam, majd rádobtam a kisebb darabokra vágott 12 dkg májat is. Miután megsült, sóztam borsoztam, majorannával és kakukkfűvel fűszereztem, némi vaj társaságában leturmixoltam, majd estig hűtőbe tettem. Tökéletes ízű és állagú, mindenféle adaléktól mentes májkrém lett belőle mindössze pár perc alatt. Ami természetesen bármilyen más májból is ugyanígy elkészíthető.