Amikor időnként beszabadulok a METRO húsrészlegébe, akkor nem nagyon lehet velem bírni. Tobzódok a különleges, jó minőségű húsok között, legszívesebben  felvásárolnék minden kezem ügyébe eső dolgot. De hát muszáj szelektálni. Ezúttal egy nyuszi került a kosárba (egy tisztességes adag borjú hús és persze némi friss hal mellett). A nyúlhús múltkori sikerén felbuzdulva nagy kedvvel vetettem magam a netre, hogy aztán végül mégis csak az döntsön, hogy mi van itthon. Például medvehagyma. Lassan itt van újra a szezon és nekem még ott az előző maradéka a fagyasztómban. Aztán, mivel közben a krumplis muffin körvonalazódott bennem köretként, fontos szemponttá vált az is, hogy szaft is legyen a húshoz. Lett is szaft, lehetett tunkolni a muffinokat és szopogatni hozzá a csontokról a fűszeres húst.

Egy alkalmas méretű sütőtál  alját kicsit kivajaztam, majd erre szórtam (csak úgy, még fagyasztottan, az aprított) medvehagymát. Erre fektettem a sóval, borssal, majorannával fűszerezett húsdarabokat, amelyeket gondosan befedtem vékony szeletekre vágott füstölt szalonnával. Alufóliával lefedve 200 fokos sütőbe dugtam egy órára, majd a fólia eltávolítása után a következő órában pirosra sütöttem. A megsült húsokat tálra szedtem, a pecsenyelét a medvehagymával együtt egy lábaskába öntöttem, kapargattam, majd némi tejszínnel mártássá sűrítettem és kevés hideg vajjal selymesítettem. Langyosra hűlt krumplis muffinnal kínáltam. Egy 1 kilós nyusziból 4-5 embert lehet megetetni.

Ja és nem egyszerű ám egy rendes adag húst és mellette muffint sütni egyazon sütőben, de megoldható....

A sós muffinokat talán még jobban szeretem, mint az édeseket. Mégpedig azért, mert kiváló pogácsahelyettesítők és míg egy jó pogácsa elkészítése hosszú órákat vehet igénybe, addig a muffin sokkal hamarabb elkészül. Ráadásul nem csak sós csemegeként, hanem köretként is ehetjük, különösen szaftos húsok mellé. Ez a krumplis változat pedig nagyszerűen alkalmas maradék krumplipüré felhasználására is. Mert a krumplipüré csakis frissen jó. A krumplis muffin pedig langyosan.

kb 15 dkg krumplipürét kikeverek

1 tojással,

0.5 dl olajjal,

2,5 dl tejjel,

1 teáskanál sóval, fűszerezhető

borssal, szerecsendióval. Hozzáadok

25 dkg lisztet és

fél csomag sütőport, majd

10-15 dkg reszelt sajtot. A muffin formákat kivajazom, ezekbe halmozom a tésztát, majd 190 fokon 25 percig sütöm. Mi ezúttal kötretként ettük, medvehagymás nyúlpecsenyével.

Igen, saláták, rögtön kétféle a két fej cikóriából. Aminek fő oka az volt, hogy csak magamnak készítettem őket. Cikóriát először nyáron ettem, Spanyolországban és nagyon ízlett. Nálunk azonban ritkán lehet hozzájutni, ehhez eggyel nagyobb városban kell a bevásárlást intézni. A cikória is a kesernyés zöldségfélékhez tartozik, ennél fogva ez is megosztó étel. Ha valakinek ez nem annyira bejövős, az se adja fel rögtön, van néhány trükk, amivel a kesernyés íz csökkenthető. Először is ki kell végni a torzsákat, ez a rész tartalmazza a kesernyés íz nagy részét. Másrészt ki kell egyensúlyozni az ízeket, tehát erőteljesebben lehet édes, savanyú, vagy sós ízeket használni a cikória mellé. Az ebédre készült vajas citromos mártással készült harcsafilé mellé egy édes, savanyú melegsalátát, míg vacsorára inkább sós, pikáns ízesítést választottam.

A meleg saláta (1 főre) a következőképpen készült:

2 vékony szál újhagymát felkarikáztam és kevés vajon kissé megpirítottam. Hozzáadtam

néhány evőkanál kukoricakonzervet, majd ízesítettem

mézzel és fehérborecettel/citrommal. Ezután tettem rá a darabokra vágott 

1 közepes fej cikóriát. 

Sóztam, borsoztam és még egy pár percig mindent együtt pároltam és már kész is. Meglepően jól passzolt egyébként a halhoz, mindkét étel savanykás volt egy kicsit és ez kellemesen összekötötte őket.

Az esti hideg saláta pedig így készült:

A cikóriát

almával,

újhagymával  és

kék sajttal (gorgonzola) kevertem össze,

citromlével, olíva olajjal, sóval, borssal ízesítetem.

Egy egyszerű, hétköznapi kis süti, ami tulajdonképpen muffin, de most egyben sült. Fő cél a lassan fogyó kiwikészlet gyorsítása. No meg az, hogy ha véletlenül rájön valamelyikünkre a falásroham, akkor ezt egy legalább mérsékleten egészségesnek minősíthető házi sütivel tegye... Abban nem hiszek, hogy egy jól ismer és szeretett süteményt egyszerűen "el lehetne adni" teljes kiőrlésűvel is, de egy ilyen jellegűben nem tűnik fel különösebben. A cukor esetében pedig egyelőre 20%-os nyírfacukor hozzákeveréssel sütök, többet az én gyomrom egyelőre nem bír, de állítólag hozzá lehet szokni... Ebben lehet valami, végül is az első keserű tapasztalatok után 10%-kal kezdtem újra, most úgy tűnik, már a 20 is megy.

Néhány kiwit meghámozok (kb 25 dkg legyen), kockákra vágok, majd

0.5 dl narancs vagy citromlikőrbe áztatok. Közben

15 dkg sima lisztet összekeverek

10 dkg teljes kiőrlésűvel és

3 teáskanál sütőporral (ebből 1 lehet szódabikarnóna is). Egy másik edényben

15 dkg puha vajat habosra keverek

10 dkg cukorral,

1 tojással, majd

2 dl joghurttal (vagy tejföllel, attól függ, melyik van éppen itthon). Ezt a masszát előbb a lisztes keverékkel, mjad a gyümölccsel is összeforgatom, majd muffonformákba vagy egy 20x30-as tepsibe teszem és 190 fokon kb 25 percig sütöm.

2012. február 19-25.

Hétfő:

ebéd: maradékok

vacsora:narancsos sárgarépa saláta

Kedd:

rakott kel a fagyasztóból

Szerda:

ebéd: karfiolkrémleves (ez most véletlenül alakult így, mert ottfelejtettem a levest és teljesen szétfőtt benne minden...),sertéspörkölt tarhonyával, savanyúsággal.

vacsora: vegyes saláta remoulade mártással

Csütörtök:

ebéd: narancsos hal párolt rizzsel

Péntek:

szerdai maradékok

Szombat:

ebéd: csontleves, hortobágyi húsos palacsinta

délután: narancsos-csokis muffin, grissini

este: hamburger és gyros keveréke bizonyos technika problémák következtében (húsdaráló kinyiffant), serpenyőben karamellizált gyümölcsök - mindezek a férjem keze nyomán

Vasárnap:

reggeli: rikottás és sima amerikai palacsinta

ebéd:gulyásleves bográcsban (férj), túrós csusza

Naná, hogy levárt is főztem, ha már itt ez a sok narancs. Egyébként is ez a legnagyobb kedvenc nálam a lekvárok  között. Úgyhogy megpróbáltam tökéleteset alkotni. Bújtam a netet és egyre jobban elkedvetlenedtem. Valahogy nem találtam kedvemre valót, ellenben jó sok riogatást a keserűségről igen. Egyébként is érdekes nálam a lekvárok megítélése. Noha egyébként igyekszem minimalizálni a tartósítószereket az étkezésünkben, a lekvárok esetében hajlandó vagyok némi engedményre. Mármint a házi befőzés esetében. Az a helyzet ugyanis, hogy nem szeretem őket nagyon édesen és szétfőzve. Ez alól igazából csak egy kivétel van, a szatmár-beregi hagyományos, cukor nélkül egy napig főzött szilvalekvár. Az összes többinél az az új befőzési eljárás, ami tetszik nekem, hogy némi szorbittal és pektinnel megtámogatva fél kiló cukor akár közel 2 kiló gyümölcshöz is elég lehet. A narancs esetében annyi engedményt tettem, hogy nem a 3:1-hez, hanem a 2:1-hez verziót választottam a gyümölcs természetes savanyúsága miatt, de igazából erre nem lett volna szükség. Legalábbis ennél a narancsnál semmiképpen. Ha belegondolok, hogy láttam olyan receptet is, ahol 2 kg narancshoz 3 kg cukrot írtak... Brrrr. Ami pedig a keserűséget illeti. Beletelt pár órába, míg kigondoltam, hogy mi legyen a megfelelő eljárás a narancshéj keserűségének elvételére. Ami viszonylag gyors, mégis esélyes, hogy használ. Mert arról szó sem lehetett, hogy a lekvár narancshéj nélkül készüljön! És lőn! Az eljárást ezennel közkinccsé teszem. A lekvár pont annyira lett kesernyés, amennyire ez egy narancslekvárnál kötelező. Nekem még mindig édes egy picit, de ezen azért túl fogom tenni magam. Az állaga normál lekvár állag lett, nem az a fajta zselé, ami a boltban kaphatóaknál jellemző. Nálam ez nem hibapont, sőt...

Nagyságuktól függően 8-10 narancsot megmosok és a lehető legvékonyabban meghámozok. A narancshéjakat vékony csíkokra vágom és kevés cukros vízben főzöm mintegy két órán át. Erre azért van szükség, hogy a keserűség a héjból kiázzon, ill. hogy megpuhuljon, hiszen  maga a lekvárfőzés csupán néhány percig fog tartani. Ezután a héjakat leszűröm, kissé átmosom. Közben a narancsokat egy éles késsel úgy hámozom meg, hogy a fehér héjukat is levágjam, majd nagyjából gerezdekre szedem őket. Egy nagy lábasba kerülnek, ahol kissé rájuk eresztem a kézi mixert. Tetszőlegesen pépesebbre, vagy darabosabbra készíthetjük. Hozzáadom a megfőtt héjakat is, összesen max. 1,25 kg legyen. Ehhez adom az 500 gr-os 2:1-hez befőző cukrot. Előírás szerint a gyümölcsöt a cukorral elkeverem, felforralom, majd üvegekbe töltöm.

Bográcsban minden egészen más. Még akkor is, ha elvileg ugyanúgy készítjük, mint odabent a tűzhelyen. Mert a helyzet ezúttal is ez volt. A férjem gyakorlatilag ugyanúgy készíti a gulyáslevest, ahogyan én, ugyanolyan arányokkal, ugyanolyan fűszerekkel és mégis. Az övé egészen más lesz. Sűrűbb, ízesebb - nincs mese, ki lell mondani  - jobb... Az egyetlen különbség talán az, hogy ő ilyenkor csontokat is főz a levesbe és ez bizony mindenképpen jót tesz neki. És persze a lassabb főzés és a füst... Ebbe persze már járt a csipetke is, meg kell adni a módját mindennek. A képeken pont nem látszik, de azért volt benne hús bőven.

Beígértem a lányomnak, hogy a pizsama party után "amcsi-palcsit" kapnak reggelire. Nálam ez eddig egyértelműen a rikottás változatot jelentette, ezúttal azonban csak egy kis dobozzal volt belőle itthon, így 9 főre ki kellett egészítenem a reggelit normál amerikai palacsintával. Igyekeztem valóban eredeti receptet keresni a neten, de ilyen persze nincs, mindenki másképp csinálja egy kicsit. Én így:

30 dkg lisztből

1 csomag vaniliás cukorból,

egy csipet sóból,

3 tojás sárgájából, valamint

1 teáskanál sütőporból

annyi tejjel kevertem palacsinta tésztát, hogy a szokásosnál jóval sűrűbb legyen. Ezt lazítottam aztán

3 tojásfehérjéből vert habbal. Egy serpenyőben vajat olvasztottam, majd egy nagy evőkanállal több adagot tettem be egyszerre sülni, a kanállal kis körökké igazítva a tésztát. Miután mindkét oldal megsült, lehetőleg frissen tálalom, mert úgy az igazi. Volt hozzá juharszirup, porcukor, lekvár, nutella és szörp is, de a bevállalósabbja igazi amerikai módra baconnel ette. Igaz, ezt így már juharszirup nélkül...

A recept Vrábel Krisztina: Főzd magad! című könyvéből. Persze, kicsit belekontárkodtam, de a lényegi dolgokba azért nem. Nagyon jó kis sós csemege ez! Azon frissiben inkább csak "jó, jó, de semmi különös" volt, valahogy másnapra kelt igazán életre. Határozottan kiérződött belőle az olíva, kellemesen ropogós maradt és átkerült az "abbahagyhatatlan" kategóriába...

1 dl langyos vízbe szórtam

7 g szárított élesztőt (eredetileg 2 dkg frisset) és elkevertem

1 dl olíva olajjal is, hozzáadtam

20 dkg lisztet (eredetileg BL 80, az enyémen nem volt ilyen típusú jelzés) és 1,5 óra alatt megkelesztettem a kovászt (folyós, ragacsos a cucc). Ekkor adtam hozzá még

20 dkg lisztet (tehát összesen 40 dkg-ra van szükség), 

1 teáskanál sót és jó alaposan összegyúrtam. Nekem még kívánkozott hozzá egy kis víz, de ez nagyban függ a liszttől. Újabb 1,5 órát kelesztettem, majd kb fél centi vastagságú téglalappá nyújtottam ki. Megkentem olíva olajjal és megszórtam némi sóval, valamint fokhagyma granulátummal. Vékony csíkokra vágtam a tésztát, majd ezeket kissé megcsavarva tepsibe helyeztem. 200 fokon kb 15 percet sütöttem.

A gyerekek már hiányolták a halat. A tavalyi nagy lelkesedésem némileg alább hagyott. Pontosabban, úgy alakultak a körülmények, hogy nem nagyon állt módomban frisss halhoz jutni, a fagyasztottól pedig már többször elment a kedvem. Most azonban beadtam a derekamat (és bosszakodtam is egy sort...) És persze narancs, mert tart még a 12 kilóból. Az evidens, hogy ha hal, akkor citrom, vagy lime, de most bebizonyosodott, hogy naranccsal is működik. Meg szójaszósszal és gyömbérrel. Eddig ezt az ízvilágot idegennek éreztem a halak esetében, de most revidiálom a nézeteimet. Jó ez! 

A halakat besóztam és állni hagytam, ez állítólag segít abban, hogy a halhús ne essen szét. Később borssal, gyömbérrel és reszelt narancshéjjal fűszereztem és bőven meglocsoltam szójaszósszal és narancslével. Kevés vajon átsütöttem őket, majd tettem még egy kis vajat a serpenyőbe és a narancs szeleteket is megsütöttem. A visszamaradó szaftra pici lisztet szórtam, a tálban maradt szójaszószós, narancsos lével felöntve mártást készítettem. Igazán különleges és finom étel lett belőle, ami különlegessége folytán akár az ünnepi asztalon is megállhatja a helyét, gyorsasága viszont hétköznapokon tesz jó szolgálatot.

Annak idején, úgy emlékszem, otthon anyukámmal is készítettünk házi majonézt, de a férjemmel együtt kapcsolatunk kezdetén biztosan. Sőt, akkoriban még többé-kevésbé természetesnek számított, hogy az éttermekben is házi tartárt kaptunk az imádott rántott sajtunkhoz, gombánkhoz. Aztán valahogy leszoktunk róla, mi is és az éttermek is... Most egyszerre két lökést is kaptam az újrakezdéshez. Láttam egy műsort, ahol Szulák Andi készített majonézt minden hókusz-pókusz nélkül, aztán megérkezett a nyeremény könyvem Vrábel Krisztinától (alias Dolce Vita), aki a Főzd magad! című könyvében is pont arra bátorít mindenkit, hogy készítsük el otthon tartósítószer, szinezék és egyéb adalékok nélkül kedvenceinket, legyen szó édességről, szószokról, vagy kenyérfélékről.

A házi majonéz készítése egyébként meglehetősen egyszerű, bonyolultabb dologra emlékeztem. Ráadásul nagyon látványos dolog, ahogyan az olajból és a tojásból egyszer csak majonéz lesz... Tehát

1 tojás sárgáját (szobahőmérsékletű legyen) elkeverünk

1 kiskanál fehérborecettel, majd először cseppenként, később vékony sugárban adagolt

1-2 dl olajjal. Különböző helyeken eltérő olajmennyiséget írnak, igazából ízlés kérdése. Én most 1.5 dl olajat használtam. És hogy milyen olajból legyen? A hagyományos magyar ízlés szerint napraforgó olajból, de ez részben helyettesíthető olíva olajjal, vagy egyéb fajtákkal is, ebben az esetben karakteresebb ízű majonézt fogunk kapni. Az olajadagolás befejezése után ízlés szerint

sóval és pár csepp citromlével ízesítsük a majonézt. Turbó változatban egész tojásból is készíthetjük egy mixer segítségével, az összes hozzávaló egyidejű felhasználásával.

És akkor most jöhet a folytatás. Nekünk, magyaroknak ez a folytatás szinte kizárólag a tartármártást jelenti, amit a következőképpen készíthetünk.

1 dl majonézt kikeverünk

1 dl tejföllel és

1-1 kiskanál mustárral (jelentős ízkülönbséget okozhatnak az eltérő fajtájú mustárok!) és mézzel (vagy cukorral persze), valamint

sóval, borssal (elvileg fehérrel, de mi pl. jobban kedveljük feketével), citromlével. Ezeket a hozzávalókat ízlés szerint adagoljuk, mindenkinek meg van a kedvence, ki édesebben, ki savanyúbban, ki borsosabban szereti. A rajtunk kívüli világ azonban jobban kedveli a remoulade mártást, ami pl. halételekhez passzol kiválóan. Ez így készülhet:

2 dl tartár mártást tovább ízesítünk

reszelt ecetes uborkával, kapribogyóval, tárkonnyal, snidlinggel és petrzselyemmel. Nincsenek szigorú szabályok, fűszerezzük úgy, ahogy jólesik!

Saláta, már megint... Ez van, életmód váltás, vagy mi. De azt kell, hogy mondjam, hogy élvezzük. Ha belegondolok, talán már meg is untuk az eddigi vacsoráinkat, ez a salátázósdi most jóleső változatosságot jelent. És nem is rossz érzés ám, hogy nincs éjszakára borzasztó teli has, miközben azért nem is korog. Ezt a salátát most a narancs inspirálta. Dolce Vita szervezésében érkezett hozzám is 12 kg kezeletlen héjú, frissen szedett, érett szicíliai narancs. Valami isteni! Esszük szorgalmasan és persze töröm a fejem, hogy mit készítsek még belőle. Például ezt az egyszerű kis salátát. Bár a narancs-sárgarépa pároshoz erősen kívánkozott volna egy kis gyömbér, vagy curry, ezúttal szándékosan nem fűszereztem erősebben. Így is nagyon finom volt, szaftos, ropogós, természetesen édeskés.

kb 30-35 dkg sárgarépát meghámoztam, nagylyukú reszelőn lereszeltem.

1 nagy narancsot kifiléztem (enéllkül is jó lehet, de most kedvem volt hozzá) és kicsorgó levével együtt a répához adtam.

1/4 fej lilahagymát vékony szálakra vágtam, ezt is a salátához kevertem, Ezután már csak némi

só, bors, olíva olaj és citromlé következett, 2 óra érlelés, aztán jóízű elfogyasztás.

2012. február 20-26.

Hétfő:

ebéd: maradékok

Kedd:

ebéd: kéksajtos brokkolikrémleves, gyerekeknek anyósom féle vadas marha krokettel, férjemnek káposztás kocka (én pedig mindkettő...)

vacsora: alma-zeller-sárgarépa saláta tökmaggal

Szerda:

ki hol mit

Csütörtök:

ki hol mit

Péntek:

ebéd: vegyes zöldségkrémleves kolbász chipssel, zöldborsós, húsos tészta, keksz szalámi

vacsora: zöld saláta

Szombat:

ebéd: csirkeaprólék leves (tulajdonképpen csirke alalét főztem, csak ettünk is belőle :) ), toros káposzta

Vasárnap:

ebéd: maradék levesek, bakonyi sertésborda, morzsás alma és kiwi

Az embernek szinte fülig szalad a szája, ahogy kilép a tavaszi napsütésbe. De aztán mégis a hó esik, úgyhogy még tart a tél. Ahogy idebent is, mert a férjem újra beindult a főzéssel, márpedig ha ő főz, az azért ritkán fogyókúrás... Tarja és savanyú káposzta toros káposztában egyesítve. Meglehetősen vegyes a viszonyom ezzel az étellel. Kemény, mócsingos, főtt hús darabokkal a világból ki lehet kergetni, márpedig toros káposzta címszó alatt ilyesmibe is sűrűn bele lehet szaladni. Másrészt a zsírban tocsogó, elviselhetetlenül savanyú vagy sós káposzta sem hoz lázba. Szóval nehéz a kedvemre tenni ebben a műfajban. A férjemnek azonban ezúttal sikerült. A hús sült jellegű volt, omlósan puha, a káposzta kellemesen savanyú és az egész csak pont annyira zsíros, ami ehhez az étlhez elengedhetetlen.

1 kg csontos tarját kisebb darabokra vágott és a csonttal együtt

1 fej hagymán és 

viszonylag sok sertés zsíron párolta majd lesütötte. Közben 

sóval, szemes és őrölt borssal, fokhagymával, babérlevéllel és piros paprikával fűszerezte. Mikor a hús már majdnem készen volt, akkor adott hozzá

1 kg aprós savanyú káposztát és készre főzte. Aki szereti csípőzheti paprikával. Friss pha kenyérrel az igazi.

Átkattant az agyam ezzel a fogyókúrás izével... Eddig édességeken gondolkodtam szabad perceimben, most pedig salátákon. Hogy vajon mit, mivel, hogyan... Vagy csak megtetszik valami a zöldségesnél, aztán keresek hozzá még valamit. Most a rukkola és az avokádó között vacilláltam, aztán vettem mindkettőt. És ha már lúd, legyen kövér - legyen minden zöld! A rukkolához szerintem nagyon jól mennek a gyümölcsök, így került bele alma, az avokádó pedig szinte kiabál a citromért (leginkább lime-ért persze...). Hát így született ez a saláta. Nekem nagyon-nagyon ízlett, a férjemnek az avokádó nem a szíve csücske, de azért hősiesen megette.

A rukkolára uborkaszeleteket halmoztam, erre (zöld)almát, majd póré karikákat, végül avokádó kockákat. Sóztam, borsoztam és olívaolajjal kikevert citromlével öntöttem le

A gyerekek évek óta nyúznak ezzel, hogy csináljak, amióta egyik barátnőmnél ettek ilyet. Férjemnek is nagy gyerekkori kedvence volt, az én életemből eddig ez valahogy kimaradt. Kár. Mert igaz, hogy nem túl kifinomult és a legkevésbé sem egészséges, ellenben gyors és nagyon finom. Elég igazságtalan persze ilyesmit készíteni a családnak, ha az ember éppen a fogyókúrájával lenne elfoglalva... Úgyhogy én épp csak megkóstoltam. Néhányszor...

Villámgyorsan megy az egész, tényleg.

25 dkg margarint (vagy vajat) megolvasztunk és összekeverjük

20 dkg cukorral,

4 dkg kakaóporral,

némi rummal, (vagy rumaromával), bár én ezt most kifelejtettem, majd felöntjük

3 dl tejjel.

50 dkg háztartási kekszet összetörünk, úgy, hogy legyenek benne kisebb, nagyobb darabok és szinte porszerű részek is. Vagy használhatunk fele részben darabos, fele részben darált kekszet. Az imént elkészített csokis öntettel lassan öntjük fel a kekszet, miközben folyamatosan kevergetjük, hogy a folyadékot egyenletesen tudja felszívni a keksz. A család ízlésétől fügően keverhetünk bele mazsolát, aszalt gyümölcsöt, aprított diót, mogyorót is. Én a felét így hagytam, a másik felébe ágyas pálinkából kihalászot sárgabarack darabokat kevertem. Egy őzgerinc formát folpackkal béleljünk ki és töltsük bele a kekszes masszát. Nyomkodjuk bele alaposan, ne maradjanak benne légbuborékok. Néhány órára tegyük hűtőbe, hűvös helyre, hogy a massza megszilárduljon és a kekszdarabok megpuhuljanak. Tálaláskor egy tálcára borítjuk, a fóliát eltávolítjuk, majd szeleteljük.

Fogyókúráről így konkrétan nem beszélnék, de határozottan elkezdtünk törekedni a könnyebb vacsorákra. Igyekszem változatos salátákat készíteni, hogy ezek a vacsorák ne valamiféle lemondásnak tűnjenek, hanem inkább egy újfajta élvezetnek. Ezzel a salátával is sikerült ezt elérnem, kifejezetten finom lett, jól esett. 

Kb 20-20 dkg almát, zellert és sárgarépát a nagylyukú reszelőn lereszeltem, 1 kis fej lilahagymát szálasra vágtam, citromlével meglocsoltam. Az asztalnál ízlés szerint sóztuk, borsoztuk, tökmagolajjal és borecettel ízesítettük, végül pirított tökmaggal megszórtuk.

Néha nem bírok magammal és a gyerekek rosszalló pillantásaival mit sem törődve, kalandorkodom a konyhában. Mint például most. Az előző estékről a hűtőben felejtődött egy kis kéksajtos kence, amit hirtelen felindulásból a brokkoli levesbe kevertem. És jó lett! Ha valaki szereti a sört, az érett sajtokat, a kapribogyót, akkor ez a leves is bejövős lesz. A pirított mandula édessége pedig remekül egészítette ki a többi hozzávaló kesernyéjét. Ja, amúgy a gyerkek is megették végül. Lehet, hogy már sört is isznak?? :D 

50 dkg brokkolit rózsáira szedtem, megmostam, a szárakat meghámoztam, daraboltam, majd megfőztem. Jobb esetben csirke alaplét használtam volna, de most csak egy kis zöldségleves kocka volt kéznél. Turmixolás közben adtam hozzá a

kéksajtos kencét (kéksajt, krémsajt, kapribogyó), valamint

kevés liszttel elkevert tejszínt. Levesbetétként szárazon pirított mandulát kínáltam hozzá (de a gyerekek maradtak a jól bevált reszelt sajtnál és levesbogyónál)

2012. február 13-19.

Hétfő:

ebéd: maradékok

vacsora: a gombaleveshez főzött csirke alaplében főtt húsból húskrém, ezúttal korianderesre hangolva.

Kedd:

ebéd: sült csirke rizzsel, párolt zöldségekkel

vacsora: saláta céklával vinegret mártással, brownie eperhabbal

Szerda:

ebéd: minestrone, rántott csirkemáj krumplipürével, céklasalátával

vacsora: csirkemáj zsírban lesütve

Csütörtök:

mélyhűtőtakarítás nyomán mindenféle onnan

Péntek:

ebéd: minestrone maradék, sárgarépás, krémsajtos marharagu rizzsel

Szombat:

ebéd: tojásleves, paprikás krumpli, aszaltszilvás, mézes sütemény

este: vacsora a sógoroméknál: tárkonyos sertésraguleves, csirkés és marhahúsos fajitas

Vasárnap:

ebéd: anyósoméknál: orjaleves, tepsis hús és krumpli, gesztenye püré

vacsora: hirtelen felindulásból elkövetett, házi nyújtású káposztás, almás és túrós rétes

Még karácsony előtt beleszerettem ebbe a receptbe (vagy legalábbis valami hasonló volt a Szuflé című újságban, ahol parfümöket próbáltak ételekkel "utánozni"), de csak most került rá sor, hogy elkészítsem. Még éppen idejében, végül is még télies a hangulat. Az aszalt szilvák már jó ideje áztak a vörösborban, szenzációs szirup keletkezett belőle, ami aztán egy kis vajjal, cukorral összefőzve még tovább finomodott. Bevallom, nehezen öntöttem a tepsibe, szívesebben ettem volna meg úgy, ahogy volt... No de a tészta sem semmi, a maga fűszerességével, úgyhogy mégis rábeszéltem magam a sütemény folytatására.

Először is készítsük el az aszalt szilvás szirupot:

15 dkg aszalt szilvát áztassuk 15 percig (de még jobb, ha tovább)

1 dl vörösborban, majd

egy evőkanál vajjal

egy csipet sóval és

2 csomag bourbon vaniliás cukorral ízesítve főzzük sziruppá. A tésztához hevítsünk

6 dkg vajat egy lábasban, egészen addig, amíg meg nem barnul, majd ha kisé kihűlt, keverjük ki

6 dkg cukorral (lehetőleg barnával),

1 tojással,

3 evőkanál tejszínnel,

1 evőkanál mézzel, fűszerezzük

vaníliával, fahéjjal, szegfűszeggel, majd adjunk hozzá

késhegyni sütőporral elkevert

7.5 dkg lisztet.

Ezt az adagot egy 10*20 cm-es kis tepsiben sütöttem, úgy, hogy a tepsi aljába sütőpapírt szabtam, kissé beolajoztam, erre tettem a az aszalt szivás szirupot, majd erre rá a kevert tésztát. 175 fokon 25 percig sütöttem. Az adag duplázásával egy 23 cm-es tortaforma készíthető, azt kb 40 percig kell sütni.

Évek óta az a módi nálunk, hogy a fiam névnapját a síelésból szombaton hazaérkezve vasárnap ünnepeljük a családdal (a tavalyi év volt a kivétel). Jellemzően például marhapörkölttel és a Szlovákiából hozott knédlivel. Idén azonban a férjem nem tudott szabadulni a töltött káposzta gondolatától, még úgy sem, hogy szombaton este nem voltak éppen ideálisak a bevásárlási feltételek itthon. Például alig kaptunk savanyított káposztafejet. Mert ha eddig nem említettem volna, ezúttal nem az anyukám féle szabolcsi töltött káposzta készült, hanem a hajdúsági változat, savanyú káposztába töltve, sok füstölt hússal, kolbásszal. Sajnos éppen ez a bizonyos savanyú káposzta, ami túlságosan vastag volt, lett az elkészült étel egyetlen neuralgikus pontja. Nincs mese, legközelebb jóféle házit kell venni... Minden más azonban kitűnően ment. Felavattuk például végre a tavalyi alapítványi bálon nyert káposztafőző cserépedényemet. A végeredmény mindenkinek nagyon ízlett, a férjem is csak annyot változtatna legközelebb, hogy kézzel aprítaná a húst a tökéletes állag elérése érdekében.

A férjem először is elkészítette a tölteléket.

Közel 2 kg (1.8) darált sertés húst (jelen esetben lapockát) összekevert

3 csésze rizzsel (ez kb 70-75 dkg lehetett),

2 nagy fej apróra vágott hagymával, amit előzőleg

zsíron megpirított, fűszerezte

sóval (3 lapátka), borssal, pirospaprikával (sokkal!) és piros arannyal. Ezt a masszát azután

savanyított káposztalevelekbe töltötte (2 fejet használt el).

4 nagyobb szelet füstölt szalonnát kisütött, majd a szeleteket félre tette. A zsírján

1 nagy fej aprított hagymát üvegesre párolt, majd rátette

1 kg aprós savanyú káposztát,

kb 0.5 kg füstölt húst (házias sonkát),

1 szál felkarikázott száraz kolbászt. Fűszerezte

babérlevéllel, szemes borssal, piros paprikával és sűrű "levest" főzött belőle. Ezután a cserépedénybe rétegezte az aprós és a töltött káposztákat. Dugdosott még közéjük kolbászdarabokat, a tetejét a félre tett szalonna darabokkal díszítette. Hideg helyen töltötte az éjszakát, másnap hideg sütőbe téve, 100-150 fokon sült mintegy 4 órát.

Tejföllel, puha kenyérrel fantasztikus lakoma! Desszertként emésztést elősegítő tablettákat ajánlok...

A fenti mennyiség egyébként kb 25-30 adagot jelent!

Ez immár a 3. variáció ebből a levesből. Szóval ezer féle lehetőség van, lehet próbálkozni, megtalálni a kedvencet, ill. alkalmazkodni a fellelhető hozzávalókhoz. Ez most attól lett gyors, hogy konzerv babot használtam, egyébként pedig a szokásosnál több paradicsomot. Ha úgy vesszük, akkor ez egyfajta káposztaleves és mint ilyen, a diétákban is helye lehet. Rengeteg rostos zöldséget tartalmaz, kevés zsírt, a meleg, ízes lé pedig jól megtölti a gyomrot, kevés bevitt kalóriával is jóllakottnak érezhetjük magunkat.

5 dkg füstölt sonkát apró kockákra vágtam és 

kevés olíva olajon megpirítottam. Közben felkockáztam, szeleteltem, aprítottam

1 fej hagymát,

30 dkg vegyes zöldséget (sárgarépa, petrezselyem, pici zeller, póréhagyma) és

30 dkg fehér káposztát. A zöldségeket kicsit átforgattam az olajon, aztán felengedtem

1 l füstölt sonka főzőlével (végső esetben leves kockával, de akkor több sonka kell bele). Fűszereztem

sóval, borssal, babérlevéllel, kakukkfűvel, bazsalikommal és pici rozmaringgal. A zöldségek félfővésénél tettem bele

1,5 doboz hámozott paradicsomot,és

7-8 dkg tésztát (én most fodros nagykocka maradékot találtam a kamrában...) majd

1 doboz fehérbab konzervet a levével együtt. Tálaláskor reszelt parmezánnal szórjuk meg.

Ebből a levesből szinte lehetetlen ennél kisebb adagot főzni, ez pedig kb 6-8 adagot jelent.

Az úgy volt... Hogy piros szivecskéket akartam a salátába. Szóval cékla. De nyersen nem mertem ekkora darabokat, így aztán sós vízben megfőztem. Aztán innen már nem volt nehéz a hagyományos céklasalátáig eljutni.

Igazából a hagyományos cukros-ecetes salátaöntetet készítettem el, őrölt köménnyel kiegészítve.

A céklákat tehát sós vízben egészben megfőztem, majd hámoztam, szeleteltem és egy tálba tettem (még langyosan). Az öntethez

3 rész cukorhoz

1 rész sót,

4 rész vörösborecetet (6%-os) tettem és annyi vízzel hígítottam fel, hogy éppen ellepje a lé a céklákat. Hideg helyen eláll jó darabig és egyre jobb lesz, ahogy összeérnek az ízek.

Csak, hogy túlzásokba essek... Így aztán a normál salátakeveréket szivecskés kiszúróval formázott cékla és vajretek darabokkal ízesítettem, díszítettem. A vinegret mártás viszont nem túlzás, hanem jó. A klasszikus változat 1 rész ecetből és 3 rész olajból áll, amit sóval, borssal ízesítenek. Ez azonban tetszés szerint variálható, a hozzávalók sora bővíthető.

A saláta alapja ez esetben egy zacskós saláta-keverék volt, amit paradicsommal, főtt céklával, vajretekkel, póréhagymával és fűszeres kecskesajttal egészítettem ki. A vinegret mártás a következőképpen készült:

2 teáskanál borecetet kikevertem

1 teáskanál mustárral,

sóval, borssal, petrezselyemzöldddel, majd

6 teáskanál olíva olajjal. A savanyúságot ellensúlyozandó

kevés tejszínt is tettem bele.

Én még úgy szocializálódtam, hogy a Valentin-nap nem ünnep. Sőt, Valentin nap még nem is volt, legfeljebb Bálint...  Esteleg angolórákon eshetett szó valamiféle angolszász szerelemünnepről, de én németes voltam. Aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy február elejétől mindent ellepnek a kis piros szívecskék. Naná, hogy totális ellenérzéseket keltett bennem. No de mit tehet szegény Valentin a fogyasztói társadalom fonákságairól? Pont annyit, mint a kis Jézus a karácsonyi őrületről... Nem, nem lettem Valentin-nap ünneplő, de olykor talán mégsem árt tudatosítani magunkban, hogy minden párkapcsolatnak szüksége van ünepekre. Legyen az valamiféle évforduló, vagy akár Valentin-nap. Amikor viccesen, vagy romantikusan kifejezésre juttatod, hogy mennyire fontos neked a másik. Ennyi. Meg egy brownie... Totális siker volt!

A recept Dr.Peppertől.

A brownie:

10 dkg puha vajat habosra kevertem

12.5 dkg cukorral (legközelebb 10 dkg is elég lesz), majd hozzáadtam

7.5 dkg tojást (kb 1.5 db tojás, adagfelezésből kifolyólag), aztán

5.5 dkg lisztet, végül

10 dkg olvasztott csokoládét (nem túl melegen). A habosra kevert masszát 17x23 cm-es tepsiben sütöttem 175 fokon. Az eredeti recept szerint 40 percig kellett volna, de ez tutira sok, én 35-nél kivettem, de így is túl sült. A lényeg, hogy nem kellene a belsejének teljesen szárazra sülnie. A szárazságon szerencsére lehet segíteni, akár lekvárral, akár a következő habbal.

1.25 dl tejszínt félig felvertem

1 csomag vaníliás cukorral, majd hozzáadtam

7.5 dkg eperpürét és

1 csomag habfixálót. A kész habot habzsákba töltöttem és a brownie tetjére nyomtam . Valentin-nap alkalmával szivecske formákat szúrtam ki a sütiből, normál esetben a kockák is megfelelnek...