A gyerekek évek óta nyúznak ezzel, hogy csináljak, amióta egyik barátnőmnél ettek ilyet. Férjemnek is nagy gyerekkori kedvence volt, az én életemből eddig ez valahogy kimaradt. Kár. Mert igaz, hogy nem túl kifinomult és a legkevésbé sem egészséges, ellenben gyors és nagyon finom. Elég igazságtalan persze ilyesmit készíteni a családnak, ha az ember éppen a fogyókúrájával lenne elfoglalva... Úgyhogy én épp csak megkóstoltam. Néhányszor...
Villámgyorsan megy az egész, tényleg.
25 dkg margarint (vagy vajat) megolvasztunk és összekeverjük
20 dkg cukorral,
4 dkg kakaóporral,
némi rummal, (vagy rumaromával), bár én ezt most kifelejtettem, majd felöntjük
3 dl tejjel.
50 dkg háztartási kekszet összetörünk, úgy, hogy legyenek benne kisebb, nagyobb darabok és szinte porszerű részek is. Vagy használhatunk fele részben darabos, fele részben darált kekszet. Az imént elkészített csokis öntettel lassan öntjük fel a kekszet, miközben folyamatosan kevergetjük, hogy a folyadékot egyenletesen tudja felszívni a keksz. A család ízlésétől fügően keverhetünk bele mazsolát, aszalt gyümölcsöt, aprított diót, mogyorót is. Én a felét így hagytam, a másik felébe ágyas pálinkából kihalászot sárgabarack darabokat kevertem. Egy őzgerinc formát folpackkal béleljünk ki és töltsük bele a kekszes masszát. Nyomkodjuk bele alaposan, ne maradjanak benne légbuborékok. Néhány órára tegyük hűtőbe, hűvös helyre, hogy a massza megszilárduljon és a kekszdarabok megpuhuljanak. Tálaláskor egy tálcára borítjuk, a fóliát eltávolítjuk, majd szeleteljük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.