Évek óta csöppnyi lelkiismeretfurdalással készítem a morzsás almát desszertnek, mert a fiam ebből mindig kimarad. Mi hárman nagyon szeretjük, ő pedig ilyenkor csak a csokis fiókban kotorászik (na, aaaaaannyira azért nincs ettől kétségbe esve...). Mostanában azonban annyiféle túrós pite próbálkozásom volt, hogy valószínűleg ennek következtében bekattant az agyamba, hogy mi lenne, ha ugyanabból a morzsából, amiből a mienk készül, neki is összehoznék valamit. A gondolatot tett követte, az eredmény pedig minden várakozást felülmúlt. Bár mi csak a kóstolóig jutottunk igazából, mert a gyereknek nagyon ízlett, így sok esélyünk nem maradt további csemegézésre.
A recept tehát ugyanaz, mint a morzsás almánál, azzal a különbséggel, hogy itt a tésztához hozzáadtam 1 tojás sárgáját is és valóban tésztává gyúrtam a hozzávalókat, amit aztán pár percnyi "fagyasztás után reszeltem a tepsibe. A 25 dkg túróhoz, egy kis tejfölt, valamint cukrot adtam (vaníliásat is), némi citromhéj kíséretében. A tojás fehérjét habbá verve szintén hozzáadtam. A masszát a reszelt tésztára simítottam és megsütöttem. És míg mi az almásunkat forrón ettük, addig ezt hagytam hűlni egy kicsit és utána már a szeletelés sem okozott gondot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.