Nem, nem az, amelyiket kivesszük a fagyasztóból és türelmetlenségünkben nem hogy a krumplinyomón nem nyomjuk át, hanem még csak le sem reszeljük, csak daraboljuk... Ez a történet úgy kezdődött, hogy kimentem a piacra és vettem egy kiló gesztenyét. Csak úgy. Nem tudtam, mire vállakozom... A gesztenyehámozásba ugyan bele lehet jönni, de azért nem egy lélekemelő dolog... Ráadásul be kell, hogy lássam, hogy "elkorcsosult" már az ízlésünk, bizony a gyári gesztenyemassza jobban ízlik. Lehet, hogy ez ciki, de ez van. Az én gesztenyepürémnek "túlságosan" gesztenye íze lett. (Mondjuk a férjem szerint meg éppenséggel kissé jellegtelen és több cukor kellene bele...) Úgyhogy valamit ki kell majd találnom, hogy a fagyasztóba tett két kis csomaggal mi legyen. Pedig egyébként jól néz ki, jó az állaga, csak jó dolgok vanak benne. És mégis, és meg sem... 

1 kg gesztenyét meghámoztam - a gömbölyű felén kereszt alakban bevágtam, pár percig forró vízbem főztem, majd a megpuhult külső és belső héjat egyaránt leszedtem. Kb 70 dkg hámozott gesztenye lett belőle.

kb 50 dkg hámozott gesztenyét

kb 4-5 dl tejben, amit előzőleg

vaníliával és

cukorral (2.5 - 2.5 dkg barna nád és sima) ízesítettem, megfőztem.  A végén egy kevés

rumot öntötem még bele, majd leturmixoltam. A masszát egy folpackkal kibélelt dobozba tettem és lehűtöttem. 1/3-át krumplinyomón átnyomtam, ízlés szerint tejszínhabbal ettük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.