Rég ettünk halat (már megint), itt volt az ideje, hogy elővegyem nagy kedvencünket. Lazac (már megint). Eredetileg a morzsás változatot szerettem volna elkészíteni, de vannak napok, amikor semmi sem úgy sikerül, ahogy előre eltervezi az ember. Nem volt itthon petrezselymem. Találtam viszont egy félbehagyott kígyóuborkát. És itt már beindult az asszociáció a tzatzikira, aztán kaporra és itt be is zárult a kör, mert én a lazacot is szeretem ezzel fűszerezve. Nem kell ám a kaportól megijedni. Meglehetősen jellegzetes íze van persze, amit vagy szerenek az emberek, vagy nem, de tapasztalatom szerint, mértékkel, más fűszerekkel együtt alkalmazva nem szokták kiszúrni, mégis, a háttérben maradva, nagyon jó ízt ad az ételnek. Aztán, aki szereti, az csak engedje el a kezét nyugadtan a szórásnál!
A lazac szeleteket (személyenként kb 15 dkg) locsoljuk meg
citromlével, majd fűszerezzük
sóval, borssal, kaporral, pici fokhagymával (granulátumot használtam), majd szórtjuk meg
zsemlemorzsával, hogy finom kéreg süljön majd rá a
vajban. Lehet magas hőfokon sütni a serpenyőben, a bundának jót tesz, viszont semmiképpen sem sokáig! A lazacot végül is akár nyersen is lehet enni...
Az uborkát a vékony lyuku reszelőn lereszeltem,
megsóztam, majd hagytam kicsöpögni a szűrőben, aztán tálba tettem,
borsoztam, kaproztam, fokhagymáztam és kevés
sűrű tejföllel krémesítettem.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Ünnepi muffin receptek 2011.12.19. 19:37:36
Trackback: Miért fontos a mesehallgatás? 2011.12.07. 17:09:42
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.