Ez még mindig az a nap, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Erre a szegény süteményre a szülőanyja (Papp Emese a Nők Lapja Konyhájából, még 2009-ből) sem ismerne rá... Az övé egészen világos színű maradt és megmaradt a csillagcsőrös habzsákból való kinyomás szép mintázata. Igazából nem tudom, mi történhetett. A színébe nyilván belejátszott valamelyest, hogy részben nádcukrot használtam, de legfőképpen az, hogy az általa javasolt 15-20 perces sütési időhöz képest az enyémek 15 perc alatt gyakorlatilag megégtek... És bár egy év alatt két sütőhőmérőt végeztem ki, amíg működtek, azt bizonyították, hogy a sütőmben kb a számoknak megfelelő hőmérséklet van. No de mindegy is, a süti ettől még jó lett! Bár én szívem szerint egy kis meggylekvárral enném, "csak" eperlekvár akadt, a többiek pedig így magában nyomják :)

25 dkg puha vajat habosra kevertem

10 dkg cukorral (felerészben barna nádcukorral. Az eredeti receptben csak 5 dkg volt írva, de az én gesztenyemasszám nem volt túl édes), majd

3 tojással is. Hozzáadtam

25 dkg gesztenyemasszát, ezzel is tovább habosítottam, végül

fél csomag sütőporral elkevert

15 dkg lisztet. Tovább ízesíthető

rummal és vaníliával, én is ezt tettem. Csillagcsöves habzsákba töltöttem és sütőpapírra kis kekszeket nyomtam. 175 fokos sütőben nekem 10-12 perc kellet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.