Minden bizonnyal nem én vagyok az egyetlen, akinek az édesköményről a hasfájós gyerek és az erre való tea jut eszébe. És gondolom azzal sem vagyok egyedül, hogy ez a tea, hogy is fogalmazzam, nem lett a kedvencem. A történetnek itt akár vége is lehetne részemről, de a tavaszi göteborgi kirándulásunk alkalmából történt valami. Vendéglátónk édeskömény salátát készített nekünk. Azt nem állítom, hogy szerelem lett első látásra, de legalábbis elbizonytalanított és felkeltette az érdeklődésemet. Így aztán, amikor most a tőkehal mellé kerestem valami zöldséget, akkor némi habozás után az édesköményt emeltem le a polcról. A biztonság kedvéért pórét is vettem mellé... Amit jól is tettem, de nem azért, mintha másképp ehetetlen lett volna, de nagyon jól illett egymáshoz ez a két zöldség. Az édesköménynek meglehetősen jellegzetes íze van, ezért a tőkehalat csak a szokásos, só, bors, citromlé trióval fűszereztem és a szokásos módon, olaj és vaj keverékén sütöttem meg. Összességében igen ízletes volt minden, édeskömény rehabilitálva.
A zöldségeket sem bonyolítottam túl.
2 kicsi gumó édesköményt (22 dkg jelen esetben) négybe vágtam és felszeleteltem,
egy darabka pórét (kb 10 dkg ) vékonyra karikáztam, majd
vajon megpároltam.
Sóztam, borsoztam, egy csipet őrölt koriander tettem bele, végül megszórtam
petrezselyemmel.
Ja és kifelejtettem, hogy a végén löttyintettem rá egy is tejszínt. Bocsika, remélem, még nem késő :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.