Nagyon ritkán készítek rántott dolgokat itthon. Egyrészt azért, mert bármekkora is a páraelszívó teljesítménye, mégsem lehet megúszni szagok nélkül. Másrészt, már 4 főre is nehéz olyan frissen felszolgálni, hogy az igazán jó legyen. A kalóriatartalmáról pedig jobb, ha nem is beszélünk. De néha azért elcsábulok. Mint például most, a csirkemájjal. Különösen, mert ezt most csak két főre készítettem és ennyi azért tényleg gyorsan meg van. De a kalandot így sem úsztam meg. Már a lisztben voltak a májak, amikor szembesültem a ténnyel, hogy egyetlen szem zsemlemorzsa sincs itthon... Szárazkenyér és kukoricapehely szerencsére akadt, úgyhogy a rántott májas projekt megmenekült, sőt, a kukoricapehelynek köszönhetően extrán ropogós lett. Krumplipürével, céklával hihetetlenül jól eső ebéd lett belőle.
A májakat megmosom, leszárítom, kettévágom, a "csúnya" dolgokat levágom. Sózom, borsozom, lisztbe, tojásba, morzsába forgatom és bő olajban kisütöm. Igény szerint a máj panírozás előtt fokhagymás tejbe áztatható. A panírnak a jelek szerint jót tesz egy kis kukoricapehely. Harmadik jótanácsként pedig ne süssük túl!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.