Sokszor, sokféleképpen főztem már vadast. Van, amelyiket anyósomtól tanultam, van, amit Horváth Ilona szakácskönyvéből lestem el és van ez, ahogyan én szeretem. És ez esetben a szeretem nem egyszerűen az ízére vonatkozik, hanem az elkészítés módjára is. Szeretek úgy főzni, hogy minél kisebb felfordulással, mosatlannal, ki-be pakolással, szeleteléssel, szűréssel, pepecseléssel járjon. Valamennyi persze elkerülhetetlen, de amit nem muszáj, azt nem bonyolítom. Aztán itt van például a pácolás kérdése. Ha a marha nem a dinoszauruszok közvetlen leszármazottja volt, akkor megfő azért 2-2.5 óra alatt és szerintem nincs akkora különbség íz tekintetében, hogy ragaszkodnék hozzá minden esetben. Ha mégis, akkor ÍGY csinálom.
Szóval ez a változat egy edényben készül, szép sorban kerülnek bele a hozzávalók és egy csak kétszer van ki-be pakolás... Az íze pedig isteni. Már bocs, hogy a magam főztjét dicsérem :D
1 kg marhahúst (leginkább fehérpecsenyét, vagy stefániát) szeletekre vágok, majd
1-2 evőkanál mangalica zsíron hirtelen átsütöm a szeleteket, majd fékre teszem őket.
1 evőkanál cukrot szórok ugyanebbe az edénybe és hagyom karamelizálódni. Ha már kellemesen barna színe van, akkor jöhet rá
2 nagy fej hagyma felaprítva (a nagyság most nem annyira érdekes, lesz ideje szétfőni, aztán még turmixolva is lesz).
Sózom és a hagymát is hagyom alaposan megpirulni. Közben megpucolok és felkockázok
kb 30 dkg vegyes zöldséget (leginkább sárgarépát és valamennyi petrezselyem gyökeret és zellert is). Ezeket is a hagymára dobom, kissé átpirítom. Ekkor teszem bele a fűszereket is, előbb mozsárban egy kicsit összetörve:
fekete bors, szegfűbors, boróka bogyó, babér levél. Végül pedig jöhetnek ismét a hússzeletek a közben kicsorgó levükkel együtt. Felöntöm
2 dl vörösborral és fedő alatt párolom szép csendesen, amíg a marha megadja magát. Ekkor újra kiveszem a hússzeleteket és a zöldségeket behabarom
2 dl tejföllel / tejszínnel és
1 evőkanál liszttel, ízesítem még
1 evőkanál mustárral. Az egészet összeturmixolom (kivéve a babérleveleket) és jól átforralom, A húst ízlés szerint visszatehetjük bele, vagy külön tálalhatjuk. Ideális körete lehet akár a zsemlegombóc, akár a krokett, tésztát én legfeljebb csak a maradékhoz főzök hétköznapokon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2013.12.08. 11:39:21
