Avagy a párolóserpenyő dícsérete - adhatnám akár ezt a címet is. Nekem ez a kedvenc módszerem hússütésre. Attól függően, hogy igényt tartok-e a végén pecsenyezsírra, több vagy kevesebb zsíron/olajon átforgatom a húsdarabokat (vagy az egyben hagyott húst), hogy a rostok összekapódjanak és így bent tartsák a nedvességet, majd a a fedőt rátéve, a hőmérsékletet lecsökkentve saját levében párolom. És egyszerűen nem lehet elhibázni, mert a hús akkor lesz készen, amikor a saját levét elfőve szépen zsírjára sül. Puha és szaftos marad, miközben a külseje megkapja azt a finom sült ízt. Lehet, hogy nem is próbálkozom tovább a konfitálással, sütővel (hőfokszabályozó még mindig nem ok és nyilván nem is lesz, míg ki nem cseréjük...), nekem ez a variáció megy a legjobban. Egyetlen probléma van vele, korlátozot a kapacitása. Lehet vennem kéne még egyet...
Be kell látnom, ez sem egy kezdő ételfotósnak való téma. Hogyan lehet normálisan lefényképezni egy egyszerű sült hús darabot?
Az elkészítés módját feljebb leírtam,
egy kb 1,2 kg -os pulykacomb filét vágtam több darabba, fűszerként
sót, borsot, koriandert és fokhagymát használtam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.