Íme a "népnevelő" hatás... Addig-addig győzködtem a férjemet, ill. mutattam példát, hogy a sütőtök nem csak édesen jó - legutóbb a pizzámra kértem belőle fetasajttal - hogy ezúttal ő vetette fel, hogy mi lenne, ha az egyik szeletből valami kenyérre kenhető krémet készítenék. Ám legyen! Az eremény csípős és fűszeres lett, nagyon ízlett neki, én meg ezúttal nem annyira kívántam. Érdekes módon, a krém álltában megédesedett, amikor 48 órával később én ettem meg a maradékot, akkor már sokkal édesebb volt és így már nem volt annyira nyerő.
A sült tököt villával szétnyomkodtam, tejföllel összekevertem, sóval, borssal, elég sok korianderrel, cayenne borssal ízesítettem. Vöröshagymát aprítottam bele és chilivel szórtam meg. Frissen kifejezetten a fűszeressége dominált, később inkább édesebb lett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.