Néha igazán vicces, így utólag, végig gondolni, hogy hogyan is alakul ki a napi menü... A pénteki speciel még előző vasárnap kezdődött, amikor is kissé elméreteztem a húsleveshez való tészta mennyiségét. Jó sok maradt, gondoltam, ebből vargabéles lesz, akárki meglássa. Aztán teltek a napok, csak nem jött rá ki a lépés, pedig már azt is kitaláltam, hogy a kínai kelből nem a szokásos zöldségleves lesz, hanem hússal turbózom (lásd előző poszt). Aztán, mire elővettem a maradék tésztát, már jobbnak láttam, ha nem használom fel... Szóval frisset főztem, ennyit a maradékhasznosításról... Ja, és hogy miért Varga ez a béles? Na, ezt nem tudni pontosan, de azt igen, hogy Erdélyből származik és és nem csak rétestésztába, hanem akár omlósba is lehet bélelni a túrós tölteléket.

10 dkg cérnametéltet enyhés sós vízben kifőztem.

3 réteslapot (40x40-es méret)

olvasztot vajjal megkentem, kettőt egy 20x30-as tepsibe illesztettem, úgy, hogy oldala is legyen. A kifőtt tésztát össszekevertem

25 dkg túróval,

10 dkg cukorral (részben vaníliással),

kb 3-4 dkg puha vajjal,

2 tojás sárgájával,

reszelt citromhéjjal,

1 nagy marék mazsolával, végül óvatosan a

2 tojás kemény habbá vert fehérjével is. A maszát a réteslapra halmoztam, a lelógó széleket ráhajtottam és a még kimaradt egyet is a tetejére tettem. Olvasztott vajjal megkentem, majd forró sütőben megsütöttem. Finom! (A fiamnak legközelebb mazsola nélkül készítendő...) A maradék 3 réteslapból pedig turbó gyors almásrétes lett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.