Kitört rajtam a sütési láz. Érdekes módon, ezúttal inkább a sós dolgokra vagyok rákattanva. Sőt, odáig merészkedtem, hogy ezúttal pogácsát süssek, pedig ez nem az én világom. Próbáltam néhányszor, de nem igazán sikerültek. Ráadásul anyukám és anyósom mellett a férjem is nagyszerű pogácsákat tud sütni, úgyhogy a család pogácsa ellátása nélkülem is megoldott volt. De most jött az ihlet, hogy kezdeni kéne valamit azzal a maradék ricottával. Találtam is receptet, de bajban voltam. Mert élesztős volt a recept, amit elvileg meleg helyen kelesztünk, ő meg hűtőbe tette és hajtogatta. Tudtam, hogy itt és most döntést kell hoznom és én már megint a középutat választottam. Nem tettem ugyan hűtőbe (csak az első kanyarra, de a férjem rám ijesztett), de melegre sem és hajtogattam is... A végeredmény, bár nem lett olyan szép magas, mint Csicseriborsóé, íze és állaga egyöntetű sikert aratott.
..tudok pogácsát sütni, tudok pogácsát sütni...
50 dkg lisztbe belekevertem
1 cs. szárított élesztőt (11 gr-os), majd
25 dkg ricottával,
25 dkg vajjal,
1 tojással,
1 dl tejjel
1 kiskanál cukorral és
1 evőkanál sóval összegyúrtam. És mint írtam, az első félórás körre hűtőbe tettem. Aztán kivettem, átgyúrtam, kinyújtottam és 9-be hajtottam. Újabb félóra pihenő a konyhában, majd újra kinyújtás, 9-be hajtás, félóra pihenő. Ezután már a végső nyújtás következett, a tészta berácsozása és kiszaggatása, tojással bekenés, majd sajttal megszórás és sütés. 180 fokon kb fél óra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
