Az úgy volt... Tehát ebből magyarázkodás lesz. Az ebédhez készített pulykahúsból kimaradt egy maréknyi, amit nem tudtam már megfelelő módon felhasználni. És eszembe jutott, hogy van a mélyhűtőben hasonló mennyiségű és hasonló módon kimaradt borjúhús is. Első gondolatom a tárkonyos raguleves volt, de aztán mégsem volt kedvem hozzá. Valami pástétomot szerettem volna inkább, viszont idő híján nem került sor komolyabb utánajárásra, csak a régebbi olvasmányélmények emlékképeire támaszkodtam. Így aztán nem is igazán pástétom, inkább valamiféle fasírt lett belőle. Az ízesítésnél viszont maradtam a raguleves ízvilágánál: tárkony, mustár, borókabogyó. Nagyon finom vacsora lett belőle egy kis salátával körítve.
25 dkg vegyes (pukyka, borjú) húst apróra vágtam (ennyi húsért nem vettem elő a darálót) összekevertem
5 dkg zsemlemorzsával,
1 tojással
1 fej hagymával, amit előzőleg apróra vágtam és
kevés baconnel együtt megpirítottam. Került még bele
1 gerezd fokhagyma reszelve,
2 kiskanál mustár,
0.5 dl tejszín,
só, bors, tárkony, borókabogyó. Még a legkisebb szóbajöhető formámba is kevés lett ez a mennyiség, így kicsit laposak lettek, de az ízéből ez mit sem vont le.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.